10
Vala pedig Czézáreában egy Kornélius nevű férfiú, százados az úgynevezett itáliai seregből.
Jámbor és istenfélő egész házanépével egybe, ki sok alamizsnát osztogat vala a népnek, és szüntelen könyörög vala Istennek.
Ez látá látásban világosan, a napnak mintegy kilenczedik órája körül, hogy az Istennek angyala beméne őhozzá, és monda néki: Kornélius!
(Csel 9,25)
Ő pedig szemeit reá függesztve és megrémülve monda: Mi az, Uram? Az pedig monda néki: A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elébe emlékezetnek okáért.
(Csel 4,29-30; Zsid 2,4)
Most azért küldj Joppéba embereket, és hivasd magadhoz Simont, ki neveztetik Péternek;
(Csel,10 4.)
Ő egy Simon nevű tímárnál van szálláson, kinek háza a tenger mellett van. Ő megmondja néked, mit kell cselekedned.
(Mát 15,14)
A mint pedig elment az angyal, a ki Kornéliussal beszélt, szólíta kettőt az ő szolgái közül, és egy kegyes vitézt azok közül, kik rendelkezésére állnak vala.
És elmondván nékik mindent, elküldé őket Joppéba.
(Csel 18,5.1Thess;3,1.2.6)
Másnap pedig, míg azok menének és közelgetének a városhoz, felméne Péter a háznak felső részére imádkozni hat óra tájban.
(Csel 3,2-8)
Megéhezék azonban, és akara enni: míg azonban azok ételt készítének, szálla ő reá elragadtatás;
És látá, hogy az ég megnyilt és leszálla ő hozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre:
(Ésa 35,6)
Melyben valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak.
És szózat lőn ő hozzá: Kelj fel Péter, öljed és egyél!
Péter pedig monda: Semmiképen sem, Uram; mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalant.
(3Móz 11,1.5Móz;14,7.19; Ezék 4,14)
És ismét szózat lőn ő hozzá másodszor is: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.
(Eféz 2,11)
Ez pedig három ízben történt; és ismét felviteték az edény az égbe.
(Csel 4,24;17,24;1Thess 1,9)
A mint pedig Péter magában tünődék, mi lehet az a látás, a melyet látott, ímé az férfiak, kiket Kornélius küldött, megtudakozván a Simon házát, odaérkezének a kapuhoz,
(Csel 17,30; Róm 1,24)
És bekiáltván megtudakozák, vajjon Simon, ki neveztetik Péternek, ott van-é szálláson?
(Csel 17,27.28; Róm 1,19.20)
És a míg Péter a látás felől gondolkodék, monda néki a Lélek: Ímé három férfiú keres téged:
(1Móz 1,27.28;5Móz 32,7.8)
Nosza kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el ő velök: mert én küldöttem őket.
(2Kor 11,25.2Tim;3,11)
Alámenvén azért Péter a férfiakhoz, kiket Kornélius küldött ő hozzá, monda: Ímé, én vagyok, a kit kerestek: mi dolog az, a miért jöttetek?
(Jób 34,4)
Ők pedig mondának: Kornélius százados, igaz és istenfélő férfiú, ki mellett a zsidók egész népe jó bizonyságot tesz, szent angyal által megintetett, hogy hívasson téged házához, és halljon tőled valami dolgokról.
(Róm 1,23; Ésa 40,18-20)
Behíván azért őket, szállására fogadá. Másnap pedig elméne Péter ő velök, és a Joppébeli atyafiak közül is némelyek együtt menének ő vele.
(Csel 11,23;13,43;Máté 10,38.39.1Thess;3,3.4.2Tim;3,12)
És másnap eljutának Czézáreába. Kornélius pedig várja vala őket, egybegyűjtvén rokonait és jó barátait.
(Tit 1,5;Csel 13,3)
És lőn, hogy a mint Péter beméne, Kornélius elébe menvén, lábaihoz borulva imádá őt.
(Csel 14,11-15; Jel 22,8.9)
Péter azonban felemelé őt, mondván: Kelj fel; én magam is ember vagyok.
(Zsolt 14,3;53,2.4)
És beszélgetve vele, belépett, és talála sokakat egybegyűlve;
És monda nékik: Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni; de nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek:
(Csel 11,3; Ján 4,9.27)
Annak okáért ellenmondás nélkül el is jöttem, miután meghívattam. Azt kérdem azért, mi okból hivattatok engem?
(Róm 16,3.4.1Kor;16,19.2Tim;4,19)
És Kornélius monda: Negyednaptól fogva mind ez óráig bőjtöltem, és kilencz órakor imádkozám az én házamban; és ímé egy férfiú álla meg előttem fényes ruhában,
(Gal 2,4;1Móz 17,10-14.3Móz;12,3)
És monda: Kornélius, meghallgattatott a te imádságod, és a te alamizsnáid emlékezetbe jutottak Isten előtt.
(Gal 2,1.2)
Küldj el azért Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik; ez Simon tímár házában van szálláson a tenger mellett: ő, minekutána eljő, szól néked.
(Csel 8,1.14;11,19)
Azonnal azért küldöttem hozzád; és te jól tetted, hogy eljöttél. Most azért mi mindnyájan az Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk mindazokat, a miket Isten néked parancsolt.
(Csel 14,27)
Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonynyal látom, hogy nem személyválogató az Isten;
(5Móz 10,17; Róm 2,11)
Hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik.
(Csel 15,14)
Azt az ígét, melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által (ő mindeneknek Ura).
(Luk 2,14; Ján 14,27; Róm 5,1)
Ti ismeritek azt a dolgot, mely lőn az egész Júdeában, Galileától kezdve, az után a keresztség után, melyet János prédikált,
(Csel 10,44)
A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ő vele.
(Mát 3,16; Márk 1,10.11; Luk 3,21.22)
És mi vagyunk bizonyságai mindazoknak, a miket mind a zsidóknak tartományában, mind Jeruzsálemben cselekedett; a kit megölének, fára feszítvén.
(Gal 2,14-16;5,1)
Ezt az Isten feltámasztá harmadnapon, és megadá, hogy ő megjelenjék nyilván,
(Csel 1,3; Luk 24,1; Ján 20,1; Ján 21,1)
Nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve választott bizonyságoknak, nékünk, kik együtt ettünk és együtt ittunk ő vele, minekutána feltámadott halottaiból.
(Luk 24,30.43; Ján 21,12.13)
És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.
(Csel 1,8; Márk 16,15;Csel 17,31.2Kor;5,10.2Tim;4,1.1Pét;4,5)
Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatját veszi az ő neve által mindenki, a ki hiszen ő benne.
(Csel 4,2.1Kor;1,29.31; Eféz 2,9)
Mikor még szólá Péter ez ígéket, leszálla a Szent Lélek mindazokra, a kik hallgatják vala e beszédet.
(Ámós 9,11.12)
És elálmélkodának a zsidóságból való hívek, mindazok, a kik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szent Lélek ajándéka.
(Eféz 3,6)
Mert hallják vala, hogy ők nyelveken szólnak és magasztalják az Istent. Akkor felele Péter:
(Csel 2,1-4;19,6)
Vajjon eltilthatja-é valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szent Lelket miképen mi is?
(Csel 8,36;Csel 15,8)
És parancsolá, hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében. Akkor kérék őt, hogy maradjon náluk néhány napig.
(Csel 2,38)