22
Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.
(2Móz 12,2-20; Mát 26,1.2; Márk 14,1.2; Ján 11,55-57)
És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől.
(Mát 26,3-5; Ján 11,47-50)
Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala;
(Ján 11,27)
És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe.
(Mát 26,14.15; Márk 14,10)
És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki;
(Luk,22 36. Luk 5,24. 6,40. 47. 20,21.)
Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.
(Luk,22 27.)
Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;
(2Móz 12,6)
És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.
(Mát 26,17-20; Márk 14,12-17)
Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?
(Luk 13,29)
És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy.
(Márk 16,14; Ján 20,19.1Kor;15,5)
És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?
(Mát 14,3)
És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.
(Márk 4,40)
Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.
(Ján 20,20.27)
És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.
(Mát 26,20-30; Márk 14,17-26; Ján 13,21-26)
És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék:
(Luk 1,20;Malak 3,1; Mát 11,10; Márk 1,2; Luk 1,17)
Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.
(Mát 21,9; Márk 11,9; Luk 19,38; Zsolt 118,26)
És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:
(Csel 10,40.41)
Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.
(Márk 14,25)
És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
(1Kor 11,24.25)
Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.
(Dán 9,26)
De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.
(Mát 26,21-23)
És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!
(Mát 26,24; Márk 14,21;Zsolt 41,10; Dán 9,26)
És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?
(Ján 15,26;Csel 1,4;2,1-4)
Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.
(Luk 9,46)
Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak.
(Mát 20,25-27; Márk 10,42-44)
De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.
(Luk 17,1)
Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.
(Mát 20,28)
Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben;
(2Tim 2,12)
Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,
(Luk 14,3;17,24.1Thess;4,17)
Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.
(Mát 19,28.29)
Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;
(Mát 26,69-73)
De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.
(Luk 9,52.53)
Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!
(Luk,22 26. Luk 7,37-39. Ésa. 12,3.)
És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.
(Mát 26,34; Márk 14,30; Ján 13,38)
És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem.
(Luk 9,3;10,4; Mát 10,5.9.10)
Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát.
Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.
(Ésa 53,12; Márk 15,28)
Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.
(Luk 1,9;1Ján 2,10)
És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is.
(Mát 26,36-46; Márk 14,32-42; Ján 18,1.2)
És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,
(Ésa 53,1)
Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!
(Luk,22 27. 30.)
És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.
(5Móz 12,5.11.1Kir;9,3.2Krón;7,12)
És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.
(Zsid 5,7)
És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt,
(2Kir 17,29;Ésa 2,3; Róm 3,2;9,4)
És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
(Mát 26,45.46)
És mikor még beszéle, ímé sokaság jöve, melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja.
(Mát 26,47-56; Márk 14,43-50; Ján 18,3-12)
Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?
(Luk 14,9)
Látván pedig azok, a kik ő körülötte valának, a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel?
(Luk 9,37)
És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.
(Ján 18,10.11)
Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.
Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?
(Mát 26,55)
Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.
(Luk 19,45.47;Luk 18,31-33)
Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap házába. Péter pedig követi vala távol.
(Mát 26,57.58)
És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle ő velök.
(Mát 26,69-74; Márk 14,66-72; Ján 18,17.25-27)
És meglátván őt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala!
(Jel 5,12;Ésa 53,7)
Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!
(Luk,22 15. 27.)
És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!
(Mát 9,37; Luk 10,2)
És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.
(Mát 3,16; Márk 1,10; Luk 3,21)
Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas.
(Mát 26,75)
És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.
(Luk,22 34. Ján. 13,38.)
És kimenvén Péter, keservesen síra.
(Luk,22 29.)
És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén őt.
(Mát 26,57-75; Márk 14,53-72; Ján 18,13-27;Ésa 50,6)
És szemeit betakarván, arczul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?
(Márk 14,65)
És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt.
És a mint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő gyülekezetükbe,
(Mát 27,1.2)
Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:
(Mát 13,57; Márk 6,4; Luk 4,24)
De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.
(Mát 4,18)
Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől.
(Mát 26,64.65)
Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!
(Mát 16,18.19)
Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.
(Luk,22 67.)