2211 Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepe, a húsvét. 22 A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg őt. Féltek ugyanis a néptől.
Júdás eladja Mesterét.
33 Akkor a sátán megszállta karióti Júdást, egyiket a tizenkettő közül. 44 Elment, hogy tárgyaljon a főpapokkal és az elöljárókkal, hogyan szolgáltathatná ki nekik. 55 Azok örömmel fogadták és megígérték, hogy pénzt adnak neki. 66 Ő beleegyezett, és csak a kedvező alkalmat kereste, hogy a nép tudta nélkül kiszolgáltassa nekik.
A húsvéti vacsora.
77 Eljött a kovásztalan kenyér napja, amikor meg szokták ölni a húsvéti bárányt. 88 Jézus elküldte Pétert és Jánost ezzel a megbízatással: „Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát, hogy elfogyaszthassuk.” 99 „Hol készítsük el?” – kérdezték. 1010 „Menjetek a városba, felelte, találkoztok ott egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová belép, 1111 és mondjátok a házigazdának: a Mester kérdezteti: hol az a terem, ahol tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti vacsorát? 1212 Ő mutatni fog nektek egy tágas, étkezésre berendezett termet, ott készítsétek el.” 1313 Ők elmentek és úgy találtak mindent, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát. 1414 Mikor eljött az ideje, asztalhoz telepedett tizenkét apostolával. 1515 Így szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvedek. 1616 Mondom nektek, soha többé nem eszem ezt, amíg be nem teljesedik Isten országában.” 1717 Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: „Vegyétek és osszátok el magatok közt. 1818 Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg el nem jön Isten országa.”
Az eukarisztia alapítása.
1919 Aztán kenyeret vett kezébe, hálát adott, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt cselekedjétek emlékezetemre.” 2020 Ugyanígy a vacsora után fogta a kelyhet és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amit értetek ontok. 2121 De nézzétek, az áruló keze velem van az asztalon. 2222 Az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja.” 2323 Erre kérdezgetni kezdték egymást, vajon melyikük az, aki ezt megteszi.
A tanítványok vetélkedése.
2424 Versengés is támadt köztük, hogy melyikük nagyobb. 2525 Ő azonban így szólt hozzájuk: „Az uralkodók zsarnokoskodnak népükön, s akik hatalmat gyakorolnak rajtuk, jótevőiknek hívatják magukat. 2626 Köztetek ne így legyen, hanem a legnagyobb legyen olyan, mint a legkisebb, és az elöljáró olyan, mint a szolga. 2727 Ki nagyobb: aki asztalnál ül, vagy aki fölszolgál? Ugye, az asztalnál ülő? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint a szolga. 2828 Ti viszont kitartotok velem megpróbáltatásaimban. 2929 Ezért nektek adom az országot, mint ahogy Atyám nekem adta, 3030 hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítéljétek Izrael tizenkét törzsét.”
Imádság Péterért.
3131 (Az Úr így folytatta:) „Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát. 3232 Én azonban imádkoztam érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, hogy te egykor megtérve megerősítsd testvéreidet.” 3333 „Uram, tört ki az, készen vagyok, hogy börtönbe, sőt halálba menjek veled.” 3434 Ő azonban így válaszolt: „Péter, mondom neked, mielőtt ma a kakas szól, háromszor fogod tagadni, hogy ismersz.” 3535 Aztán tovább beszélt hozzájuk: „Mikor erszény, tarisznya és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e hiányt valamiben?” „Semmiben” – felelték. 3636 „Most azonban, folytatta, akinek erszénye van, vigye magával, ugyanúgy tarisznyáját is. Akinek nincs, adja el köntösét és vegyen kardot. 3737 Mondom nektek: meg kell valósulnia annak, amit az Írás mond: és a gonosztevők közé számították. Sorsom ugyanis beteljesedik.”
Jézus szenvedése
3838 „Uram, kiáltották, nézd itt van két kard.” Ő csak annyit mondott: „Elég.”
Jézus halálfélelme.
3939 Ezután kiment és szokása szerint az Olajfák hegyére tartott. Tanítványai követték. 4040 Mikor odaért, így szólt hozzájuk: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.” 4141 Aztán mintegy kőhajításnyira tovább ment és térdre borulva így imádkozott: 4242 „Atyám, ha lehetséges, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd.” 4343 Akkor megjelent egy angyal a mennyből és megerősítette. 4444 Majd halálfélelem vett erőt rajta és még állhatatosabban imádkozott. Verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott a földre. 4545 Aztán abbahagyta imádságát és tanítványaihoz ment, de a szomorúságtól kimerülten, alva találta őket. 4646 „Mit alusztok? – szólt rájuk, keljetek föl és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!”
Jézust elfogják.
4747 Még beszélt, amikor megjelent egy csapat. Júdás vezette, egy a tizenkettő közül. Jézushoz lépett és megcsókolta. 4848 Jézus erre megkérdezte: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?” 4949 Mikor tanítványai látták, hogy mi készül, így kiáltottak: „Uram, vágjunk közéjük karddal?” 5050 Egyikük máris rásújtott a főpap szolgájára és levágta jobb fülét. 5151 „Hagyjátok abba” – szólt rájuk Jézus. Aztán megérintette a fülét és meggyógyította. 5252 Az ellene kivonuló főpapoknak, a templomőrség elöljáróinak és a véneknek pedig ezt mondta Jézus: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal! 5353 Naphosszat együtt voltam veletek a templomban, mégsem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok: a sötétség hatalmáé.”
Péter tagadása.
5454 Akkor elfogták és a főpap házába kísérték. Péter messziről követte. 5555 Ott az udvar közepén tüzet raktak és körülülték. Péter is közéjük ült. 5656 Egy cselédlány meglátta, hogy ott ül a tűznél, szemügyre vette és megjegyezte: „Ez is vele volt.” 5757 De ő tagadta: „Asszony, nem ismerem őt.” 5858 Röviddel ezután meglátta őt egy másik: „Te is közéjük tartozol” – szólt rá. „Ember, tagadta Péter, nem tartozom közéjük.” 5959 Alig telt el egy óra, ismét bizonygatta valaki: „De bizony, ez is vele volt, hiszen galileai.” 6060 „Ember, tagadta Péter újra, nem tudom mit beszélsz.” Még beszélt máris megszólalt a kakas. 6161 Az Úr erre megfordult és rátekintett Péterre. Péter akkor visszaemlékezett, hogy mit mondott neki az Úr: „Mielőtt ma a kakas szól, háromszor fogsz megtagadni engem.” 6262 Kiment és keserves sírásra fakadt.
Jézus a főtanács előtt.
6363 Az emberek, akik őrizték, csúfot űztek belőle és bántalmazták. 6464 Szemét bekötötték, (arcul ütötték) és így gúnyolták: „Találd el, ki ütött meg?” 6565 Aztán mindenféle szidalommal illették. 6666 Amint megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok és az írástudók, és gyülekezetük elé állították őt. „Ha te vagy a Messiás, szólították föl, mondd meg nekünk.” 6767 Ő azonban így felelt: „Ha állítom, nem hiszitek el. 6868 Ha kérdezlek titeket, nem feleltek (és nem engedtek szabadon). 6969 Mostantól fogva azonban az Emberfia a mindenható Isten jobbján fog ülni.” 7070 Erre egyhangúlag közbevágtak: „Tehát te vagy az Isten fia?” 7171 „Jól mondjátok: én vagyok” – felelte. „Mi szükségünk van még tanúkra, kiáltották, hiszen magunk hallottuk, saját szájából.”