2211 Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepének nevezett húsvét. 22 A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg, de féltek a néptől. 33 A sátán hatalmába kerítette az iskarióti Júdást, a tizenkettő közül az egyiket. 44 Elment, hogy megbeszélje a főpapokkal meg a templomőrség vezetőivel, hogyan tudná nekik kiszolgáltatni. 55 Ezek örömmel fogadták és megegyeztek vele, hogy pénzt adnak neki. 66 Beleegyezett, és kereste a kedvező alkalmat, hogy a nép tudta nélkül kiszolgáltassa nekik.
Az utolsó vacsora előkészítése.
77 Elérkezett a kovásztalan kenyér napja. Ekkor szokták feláldozni a húsvéti bárányt. 88 Jézus elküldte Pétert és Jánost ezzel a megbízatással: „Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát, hogy elkölthessük.” 99 „Hol készítsük el?” – kérdezték. 1010 „Menjetek a városba – felelte –, ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová megy, 1111 s mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti: hol van a terem, ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elkölthetem? 1212 És majd mutat nektek egy tágas, étkezésre berendezett emeleti helyiséget. Ott készítsétek el.” 1313 Elmentek, s úgy találtak mindent, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát.
Az Oltáriszentség alapítása.
1414 Amint elérkezett az óra, asztalhoz telepedett a tizenkét apostollal együtt. 1515 Így szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek. 1616 Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában.” 1717 Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: 1818 „Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa.” 1919 Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” 2020 Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak. 2121 De nézzétek, az áruló keze is rajta az asztalon. 2222 Az Emberfia ugyan elmegy, de jaj annak az embernek, aki elárulja.” 2323 Erre kérdezgetni kezdték egymást, ki az közülük, aki ilyet tesz.
Tanítás az alázatosságról.
2424 Majd versengés támadt köztük, hogy melyikük nagyobb. 2525 Erre ezt mondta nekik: „A királyok uralkodnak a népeken, s akiknek hatalom van a kezükben, jótevőknek hívatják magukat. 2626 Közöttetek ne így legyen. A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna. 2727 Mert ki nagyobb, aki az asztalnál ül, vagy aki felszolgál? Nyilván az, aki az asztalnál ül. Én mégis úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok volnék. 2828 Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban. 2929 Ezért adom át nektek az országot, mint ahogy Atyám, nekem átadta, 3030 hogy majd asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött.
Péter tagadásának megjövendölése.
3131 Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. 3232 De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet.” 3333 „Uram – felelte –, készen vagyok rá, hogy a börtönbe, sőt még a halálba is kövesselek.” 3434 Ő azonban így válaszolt: „Péter, mondom neked, mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor letagadod, hogy ismersz.” 3535 Aztán tovább beszélt hozzájuk: „Amikor elküldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül, szenvedtetek-e hiányt valamiben?” „Semmiben” – felelték. 3636 „Most azonban – folytatta – akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját és vegyen rajta kardot. 3737 Mondom nektek, be kell következnie annak, amit az Írás rólam mond: A gonosztevők közé számították. Sorsom beteljesedik.” 3838 „Uram – mondták –, nézd, van itt két kard!” Erre csak annyit mondott: „Elég.”
Ima a Getszemáni kertben.
3939 Ezután kiment, és szokása szerint elindult az Olajfák hegyére. A tanítványok is elkísérték. 4040 Amikor odaért, kérte őket: „Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!” 4141 Aztán odébbment, úgy egy kőhajításnyira, és térdre borulva imádkozott: 4242 „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!” 4343 Megjelent neki az égből egy angyal, és megerősítette. Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. 4444 Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre. 4545 Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban. 4646 Rájuk szólt: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!”
Jézus elfogatása.
4747 Mielőtt még befejezte volna szavait, egy csapat érkezett. Júdás vezette, egy a tizenkettő közül. Jézushoz közeledett, hogy megcsókolja. 4848 Jézus megkérdezte: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?” 4949 Amikor a tanítványok látták, hogy mi készül, megkérdezték: „Uram, kardot rántsunk ellenük?” 5050 Egyikük mindjárt le is sújtott a főpap szolgájára, s levágta a jobb fülét. 5151 De Jézus így szólt: „Hagyjátok, elég!” Aztán megérintette a szolga fülét és meggyógyította. 5252 Az ellene kivonult főpapoknak, a templomőrség tisztjeinek és a véneknek pedig ezt mondta: „Mint rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal! 5353 Amikor naponta ott voltam a templomban veletek, nem vetettetek rám kezet. De ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé.”
Péter tagadása.
5454 Elfogták és a főpap házába vitték. Péter messziről követte. 5555 Az udvar közepén tüzet raktak és körbe ülték. Péter is közéjük ült. 5656 Egy szolgáló meglátta, hogy ott ül a tűznél. Szemügyre vette, aztán megjegyezte: „Ez is vele volt.” 5757 De tagadta: „Asszony, nem is ismerem.” 5858 Nem sokkal ezután egy másik vette észre: „Te is közéjük tartozol” – szólt neki. Péter tiltakozott: „Ember, nem tartozom.” 5959 Alig telt el egy óra, másvalaki bizonygatta: „De igen, ez is vele volt, hiszen galileai.” 6060 „Ember – tagadta újra Péter –, nem tudom, mit beszélsz.” Még ki sem mondta, máris megszólalt a kakas. 6161 Az Úr megfordult, s rátekintett Péterre. Péternek eszébe jutott, mit mondott neki az Úr: „Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor megtagadsz.” 6262 Kiment és keserves sírásra fakadt.
Jézus kicsúfolása.
6363 Az emberek, akik őrizték, csúfot űztek belőle és bántalmazták. 6464 Befödték a fejét és kérdezgették: „Találd el, ki ütött meg?” 6565 És mindenféle szitkokat szórtak rá.
Jézus a főtanács előtt.
6666 Mihelyt megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók, és tanácsuk elé állították. 6767 „Ha te vagy a Messiás – szólították fel –, mondd meg nekünk.” Így válaszolt rá: „Ha megmondom is, nem hiszitek el. 6868 Ha pedig kérdezlek benneteket, nem feleltek. 6969 De az Emberfia mostantól fogva Isten hatalmának jobbján fog ülni.” 7070 Erre egyszerre közbevágtak: „Tehát te vagy az Isten Fia?” Ő pedig ezt mondta nekik: „Ti mondjátok, hogy én vagyok.” 7171 „Mi szükségünk van még tanúkra? – mondták erre. – Magunk hallottuk a saját szájából.”