23
És fölkelvén az ő egész sokaságuk, vivék őt Pilátushoz.
(Mát 27,2.11-14; Márk 15,1-5; Ján 18,28-32)
És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja.
(Mát 22,17-21;Csel 17,6.7)
Pilátus pedig megkérdé őt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És ő felelvén néki, monda: Te mondod!
(Ján 18,33-37)
Monda pedig Pilátus a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ez emberben.
De azok erősködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig.
(Luk 21,20)
Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é ő?
(Zak 9,9)
És mikor megtudta, hogy ő a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban.
(2Móz 23,17)
Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott ő felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz.
(Mát 14,1)
Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felele néki.
Ott állanak vala pedig a főpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt.
Héródes pedig az ő katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz.
(Luk 12,6)
És az napon lőnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az előtt ellenségeskedésben valának egymással.
Pilátus pedig a főpapokat, főembereket és a népet egybegyűjtvén,
(Mát 27,15-30; Márk 15,6-19; Ján 18,39;19,16)
Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti előttetek kivallatván, semmi olyan bűnt nem találtam ez emberben, a mivel őt vádoljátok:
(Ján 18,38)
De még Héródes sem; mert titeket ő hozzá igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett ő.
(Luk,23 7. 8.)
Megfenyítvén azért őt, elbocsátom.
(2Móz 20,10.5Móz;5,14; Nehem 13,19; Jer 17,21; Mát 12,2; Márk 2,24; Luk 6,2)
Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy foglyot.
(Mát 27,15)
De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást!
(Csel 3,14.15)
Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe.
Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust;
(Luk 8,11;Mát 12,45; Luk 11,26.2Pét;2,20)
De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt!
(2Móz 12,3-6.14-20)
Ő pedig harmadszor is monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom!
Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az ő szavok és a főpapoké erőt vesz vala.
(Luk 12,26;17,24.1Thess;4,17)
És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala.
(Luk 8,38;10,33; Fil 2,6)
És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az ő akaratuknak.
(Mát 27,26; Márk 15,15)
Mikor azért elvivék őt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után.
(Mát 27,32; Márk 15,21)
Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták őt.
(Mát 26,61;27,40; Márk 14,58;15,29)
Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.
(Mát 25,31-46; Csel 17,31)
Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak!
(Luk 19,43.44;21,23.24)
Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket!
(Ésa 2,19; Jel 6,19)
Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán?
(Luk,23 14. 15.)
Vivének pedig két másikat is, két gonosztevőt ő vele, hogy megölessenek.
(Ésa 53,12; Ján 19,18)
Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől.
(Mát 27,32-43; Márk 15,22-32; Ján 19,17-27;Ésa 53,12)
Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot.
(Mát 5,44;Zsolt 22,19)
És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja.
(Luk 9,16.33;Csel 10,38)
Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván őt.
(Zsolt 69,22)
És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat!
(Mát 27,39-44)
Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya.
(Mát 27,37; Márk 15,26; Ján 19,19)
A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!
(Luk 1,19)
Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!
(Luk 17,21.23)
És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.
(Luk,23 33.;Luk,23 14. 15.)
És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!
(Luk 10,25.38)
És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.
(Mát 3,17; Luk 3,22;2Móz 33,20.1Tim;6,16.1Ján;4,12)
Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig.
(Mát 27,45-54; Márk 15,33-39; Ján 19,28-30)
És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada.
(2Krón 3,14; Mát 27,51-53)
És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.
(Mát 27,50; Márk 15,37; Ján 19,30; Zsolt 31,6)
Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala.
(Mát 27,54)
És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére.
(Ján 8,38)
Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket.
(Mát 27,55.56; Márk 15,40.41; Ján 19,25)
És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú,
(Mát 27,57-61; Márk 15,42-47; Ján 19,38-42)
Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát;
(Malak 3,1)
Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét.
(Luk 1,5.9.10)
És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt.
(Jób 24,13)
És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá.
(Eféz 5,8)
Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az ő teste.
Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket.
(Mát 3,6; Márk 1,5; Luk 3,7)
És szombaton nyugovának a parancsolat szerint.
(2Móz 35,2)