19
És bemenvén, általméne Jerikhón.
(Józs 6,2.20.26.1Kir;16,34)
És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag.
(Ján 20,3-8)
És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.
(Luk 9,46)
És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.
(Mát 20,25-27; Márk 10,42-44)
És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.
(Ján 10,3)
És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.
(Mát 20,28)
És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.
(2Tim 2,12)
Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.
(Mát 19,28.29)
Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.
(Mát 18,11)
És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.
Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.
(Mát 25,12; Márk 13,34)
Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.
(Mát 26,34; Márk 14,30; Ján 13,38)
Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk.
(Luk 9,3;10,4; Mát 10,5.9.10)
És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.
Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.
(Ésa 53,12; Márk 15,28)
Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon.
(1Kor 4,2)
És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.
(Mát 26,36-46; Márk 14,32-42; Ján 18,1.2)
Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon.
És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam;
Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem te tettél el, és aratod, a mit nem te vetettél.
Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem én tettem el, és aratom, a mit nem én vetettem;
(2Sám 1,16)
Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?
(Zsid 5,7)
És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van.
(1Kor 15,5)
És mondának néki: Uram, tíz gírája van!
(Mát 26,45.46)
És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle.
(Luk 8,18; Mát 13,12;25,29; Márk 4,25)
Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!
(Péld 15,29;28,9; Ésa 1,15)
És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén Jeruzsálembe.
(Márk 10,32)
És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül,
(Ján 18,10.11)
Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.
(Mát 27,1.2; Márk 11,1.2; Ján 12,1)
És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.
(Mát 26,55)
És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta.
(Luk 22,13)
És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?
(Mát 26,57.58)
Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.
(Mát 26,69-74; Márk 14,66-72; Ján 18,17.25-27)
Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték.
(2Kir 9,13; Ján 12,12-14)
És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték.
(Dán 9,26)
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak;
(Csel 2,38;4,12)
Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!
(Zsolt 118,26)
És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!
(Mát 26,75)
És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
(Józs 24,27)
És mikor közeledett, látván a várost, síra azon.
(Márk 16,19; Csel 1,9)
Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől.
(Mát 26,57-75; Márk 14,53-72; Ján 18,13-27;Ésa 50,6)
Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged.
(Márk 14,65)
És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.
(Luk 21,6.1Kir;9,7.8; Mik 3,12; Mát 24,2; Márk 13,2;Mát 23,37; Ján 1,11)
És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban,
(Mát 21,12; Márk 11,11)
Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.
(Ésa 56,7; Jer 7,11)
És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala őt elveszteni:
(Márk 11,18; Ján 7,19)
És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta függ vala, reá hallgatván.
(Mát 26,64.65)