1911 Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. 22 Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. 33 Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. 44 Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. 55 Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” 66 Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta. 77 Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. 88 Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.” 99 Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. 1010 Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.”
Példabeszéd a minákról.
1111 Mivel már közel jártak Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy az Isten országa hamarosan megvalósul, egy másik példabeszédet is mondott hallgatóinak: 1212 „Egy főember – kezdte – messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, s aztán visszatérjen. 1313 Magához hívatta tíz szolgáját, adott nekik tíz minát és így szólt hozzájuk: Kamatoztassátok, míg vissza nem térek. 1414 Polgártársai gyűlölték, ezért követséget küldtek utána és tiltakoztak: Nem akarjuk, hogy királyunk legyen. 1515 Mégis megszerezte a királyságot és visszatért. Hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan forgatta. 1616 Jött az első, s így szólt: Uram, minád tíz minát hozott. 1717 Jól van, derék szolga! – felelte neki. – Mivel a kicsiben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett. 1818 Jött a második is: Uram – mondta –, minád öt minát jövedelmezett. 1919 Ennek ezt válaszolta: Téged öt város fölé rendellek. 2020 Végül jött a harmadik és így beszélt: Uram, itt a minád! Kendőbe kötöttem és eldugtam, 2121 féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy. Fölveszed, amit nem te tettél le, és learatod, amit nem te vetettél. – 2222 A magad szájából ítéllek meg – mondta neki –, te mihaszna szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok. Fölveszem, amit nem én tettem le és learatom, amit nem én vetettem. 2323 Miért nem adtad hát oda pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza? 2424 Ezzel a körülállókhoz fordult: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok oda annak, aki tíz minát kapott. 2525 Azok megjegyezték: Uram, neki már tíz minája van. – 2626 Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van. 2727 Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyen, vezessétek ide, és öljétek meg a szemem láttára.”
IV. JÉZUS JERUZSÁLEMBEN
Ünnepélyes bevonulás Jeruzsálembe.
2828 Azután, hogy ezt mondta, folytatta útját Jeruzsálem felé. 2929 Amikor Betfagé és Betánia közelében ahhoz a hegyhez ért, amelyet az Olajfák hegyének hívnak, elküldte két tanítványát 3030 ezzel a megbízatással: „Menjetek el a szemközti faluba. Ahogy odaértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide. 3131 Ha valaki megkérdezné tőletek: Miért oldjátok el? –, így feleljetek: Szüksége van rá az Úrnak.” 3232 A két tanítvány elment, s úgy talált mindent, ahogy mondta nekik. 3333 Amikor eloldották a szamarat, gazdájuk megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?” 3434 „Szüksége van rá az Úrnak” – válaszolták, 3535 és elvezették Jézushoz. Aztán ráterítették ruhájukat a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. 3636 Amikor elvonult, ruhájukat az útra terítették előtte. 3737 Már közel jártak az Olajfák hegyének lejtőjéhez. Egyszerre a nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent a sok csodáért, amelynek szemtanúja volt: 3838 „Áldott az Úr nevében érkező király! – kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!” 3939 A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: „Mester, hallgattasd el tanítványaidat!” 4040 „Mondom nektek – felelte –, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.”
Jézus megsiratja Jeruzsálemet.
4141 Amikor közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta. 4242 „Bárcsak te is felismernéd – mondta – legalább ezen a napon, ami békességedre volna. De el van rejtve szemed elől. 4343 Jönnek napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. 4444 Eltipornak gyermekeiddel együtt, akik falaid közt élnek, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”
A kereskedők kiűzése a templomból.
4545 Aztán bement a templomba és kiűzte onnan a kereskedőket. 4646 „Írva van – mondta nekik –: házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek.” 4747 Ott tanított mindennap a templomban. A főpapok és az írástudók az életére törtek, 4848 de nem tudták, mit tegyenek vele. Mert az egész nép a szavain csüngött.