14
És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána.
(2Móz 20,12-17)
És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte.
(Mát 23,14; Márk 12,40)
És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombatnapon gyógyítani?
(Mát 12,10)
Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá.
És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?
(Mát 12,11)
És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre.
És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik:
(Mát 24,1-42; Márk 13,1-37)
Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,
(Péld 25,6.7)
És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.
(Mát 19,27-29)
Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek.
(Márk 10,29.30)
Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
(Luk 18,14; Jób 22,29; Máté 23,12)
Monda pedig annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked.
(Luk 6,33)
Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat:
(Máté 25,34-36.40)
És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.
(Luk 12,11)
Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.
Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva;
(Mát 22,2-10; Jel 19,7-9; Péld 9,2-5)
És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!
(Mát 15,24;10,5.6; Csel 13,46)
És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!
(Mik 7,5-7;Csel 7,59;12,2)
És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!
(Mát 10,30)
A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.
(Mát 10,22)
Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.
(Mát 12,38;16,1; Márk 8,11; Luk 11,29.1Kor;1,22)
És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.
(Luk 19,43.44)
Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam.
(Luk 7,50;8,48;17,19; Mát 9,22; Márk 5,34;10,52)
Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.
(4Móz 13,3.26.32.34;14,1.4.21.23;Luk,14 17.)
Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:
(Józs 6,2.20.26.1Kir;16,34)
Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
(Mát 10,37.38)
És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.
(Luk 9,23; Mát 10,38; Márk 8,34)
Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?
Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja,
(Ján 10,3)
Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!
(Luk,14 31.)
Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött?
(Mát 24,32; Márk 13,28)
Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.
Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.
(Mát 13,55; Márk 6,3; Luk 4,22)
Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?
(Mát 5,13; Márk 9,50)
Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.
(Mát 11,15)