10
Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettőnként az ő orczája előtt, minden városba és helyre, a hová ő menendő vala.
(Luk 18,9;Zsolt 7,10)
Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.
(Mát 9,37)
Menjetek el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
(Mát 10,16)
Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut; és az úton senkit ne köszöntsetek.
(Luk 9,3;2Kir 4,29)
Valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!
(Mát 10,12.13)
És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza.
(Luk 19,42-44; Mát 3,8-10)
Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, a mit ők adnak: mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok házról-házra.
(Mát 10,11; Márk 6,10;5Móz 25,4.1Tim;5,17.18)
És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, a mit előtökbe adnak:
(Mát 4,18)
És gyógyítsátok a betegeket, a kik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa.
(Mát 3,2)
Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utczáira kimenvén, ezt mondjátok:
(Márk 9,43.44; Ésa 66,24)
Még a port is, a mely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok.
(Mát 10,14; Márk 6,11; Csel 13,51)
Mondom pedig néktek, hogy a Sodomabeliek állapota tűrhetőbb lesz ama napon, hogynem azé a városé.
(Luk 12,21)
Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! mert ha Tírusban és Sídonban lettek volna azok a csodák, melyek te benned lőnek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna.
(Mát 11,20-24)
Hanem Tírusnak és Sídonnak tűrhetőbb lesz állapota az ítéletkor, hogynem néktek.
(Luk 7,41)
És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni.
(Ésa 8,20)
A ki titeket hallgat, engem hallgat, és a ki titeket megvet, engem vet meg; és a ki engem vet meg, azt veti meg, a ki engem elküldött.
(Mát 10,40; Márk 9,37)
Visszatére pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által!
(Zak 9,9)
Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből.
(Luk,10 12. 13.)
Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.
(Zsolt 91,13; Csel 28,3.5)
De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.
(Zsid 12,23)
Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.
(Mát 11,25.26.1Kor;1,19.26)
Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.
(Mát 11,27.1Tim;2,4;Ján 1,18)
És a tanítványokhoz fordulván, monda ő magoknak: Boldog szemek, a melyek látják azokat, a melyeket ti láttok.
(Mát 13,16;1Pét 1,10.12)
Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta látni, a miket ti láttok, de nem látták; és hallani, a miket hallotok, de nem hallották.
És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?
(Mát 7,13.14;Mát 5,22-48;10,37-39)
Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod?
(Mát 25,10-12;Mát 7,21;25,42.43)
Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.
(5Móz 6,5)
Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.
(Ezék 20,11.12; Mát 7,21)
Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?
(Mát 8,11.12; Ésa 65,13)
Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.
(Róm 15,14.18.19.24)
Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé.
(Mát 19,30)
Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé.
(2Móz 12,3-6.14-20)
Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.
(Ján 4,9)
És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.
Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.
(Luk 19,42-44; Mát 23,37.38;Ján 11,47-53; Luk 19,47)
E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók kezébe esett?
(Mik 3,12; Luk 19,43.44;Luk 19,38; Mát 23,38.39)
Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél.
(Róm 14,7)
Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába.
(Ján 11,1)
És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét.
(Ján 11,2)
Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.
(Mát 23,24; Márk 13,21)
Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel:
(Mát 12,11)
De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.
(Préd 12,15)