1011 Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült. 22 Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra. 33 Menjetek! Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé. 44 Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit ne üdvözöljetek. 55 Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! 66 Ha békesség fia lakik ott, rászáll békességetek, ha nem, visszaszáll rátok. 77 Maradjatok ott abban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert a munkás megérdemli a maga bérét. Ne járjatok házról házra. 88 Ha egy városba érkeztek és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. 99 Gyógyítsátok meg ott a betegeket s hirdessétek: Közel van hozzátok az Isten országa! 1010 De ha betértek valamelyik városba és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára és mondjátok: 1111 Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de azért tudjátok meg: Közel van az Isten országa. 1212 Bizony mondom nektek: Szodoma sorsa könnyebb lesz azon a napon, mint azé a városé. 1313 Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna a bennetek végbement csodák, már rég zsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. 1414 Ezért Tírusznak és Szidónnak tűrhetőbb lesz a sorsa az ítéletkor, mint nektek. 1515 És te, Kafarnaum! Nemde az égig emelkedtél? Egészen az alvilágig fogsz süllyedni! 1616 Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött.”
A hetvenkét tanítvány visszatérése.
1717 A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták –, nevedre még az ördögök is engedelmeskedtek nekünk.” 1818 Így válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. 1919 Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek. Nem fog ártani nektek semmi. 2020 De mégse annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”
Jézus öröme.
2121 Abban az órában Jézus kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szentlélekben, ezekkel a szavakkal: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. 2222 Mindent átadott nekem Atyám. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt csak a Fiú vagy akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” 2323 Majd külön a tanítványokhoz fordult, és így szólt: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. 2424 Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok és nem látta, hallani, amit ti hallotok és nem hallotta.”
Az irgalmas szamaritánus.
2525 Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?” 2626 Megkérdezte tőle: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” 2727 Így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” 2828 „Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz!” – válaszolta neki. 2929 De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „Kit tekintsek felebarátomnak?” 3030 Erre Jézus átvette a szót: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. 3131 Történetesen egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. 3232 Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment. 3333 Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. 3434 Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. 3535 Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked. 3636 Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” 3737 „Aki irgalmas szívű volt iránta” – felelte. Jézus így folytatta: „Menj és tégy te is hasonlóképpen.”
Mária és Márta.
3838 Útjukon betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta házába. 3939 Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához és hallgatta a szavait. 4040 Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket. Egyszer csak megállt: „Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem!” 4141 Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, 4242 pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha.”