Jób szenvedésének igazi értelme
36 Elihu folytatta és így szólt: Várjál csak egy kicsit, hadd oktassalak ki! Mert tovább is tudok Isten mellett szólni. Távoli forrásból merítem tudásom, és bebizonyítom Teremtőm igazát. Szavaimban nincs szemernyi csalás sem, világosan látó ember áll előtted. Nézd, ok nélkül senkit nem vet meg az Isten, de a gonosztevőt nem hagyja életben. A szorongatottaknak igazságot szerez, szemét nem veszi le arról, aki igaz. És bár királyokat ültet a trónokra, ha az uralkodók fölkelnek ellene, akkor valamennyit láncra vereti, s a nyomor pórázán fogságba kerülnek. Így veti szemükre azt, amit tettek, és a bűnüket, hogy ellene lázadtak. Hogy a leckét értsék, fülüket megnyitja, s azt mondja: a bűntől el kell fordulniuk. Hogyha szót fogadnak és szolgálják, akkor boldogságban érnek napjaik véget, az éveik meg csupa örömben. De ha nem akarnak szófogadók lenni, akkor maguk futnak a fegyvere elé, s halálukat lelik tudatlanságukban. Az álnok szívűek kitartanak dühükben, s nem könyörögnek, mikor megkötözi őket. Már ifjúkorukban elpusztul a lelkük, szégyenletes módon végződik életük. A szegényt megmenti nyomorában, nélkülözés közben kinyitja a szemét. Téged is visszaránt az ínség torkából, hisz egykor bőségnek örvendhettél, folyt a zsír asztalodon, annyi volt. Ámde nem ítélted el a gonosztevőt, s az árvák igazát nem oltalmaztad. Most vigyázz, félre ne vezessen a bőség, a gazdag váltságdíj el ne tántorítson. Úgy bánj a gazdaggal, mint a szegényebbel, az erőssel meg úgy, mint a gyengével! Azokat se vesd el, akik nem barátaid, s ne ültesd helyükre saját rokonaid. Jól vigyázz, nehogy a gonoszsághoz pártolj! Hisz épp erre szolgál megpróbáltatásod. Isten hatalmában, nézd, milyen fönséges! Ki tudna olyan jól tanítani, mint ő? Ki szabta meg, mit hogyan tegyen, ki merné mondani: „Igazságtalan voltál!”? Legyen rá gondod, hogy műveit magasztald, hisz dalokat zengnek róluk az emberek. Örömmel szemléli minden egyes ember, az is, aki messziről látja. Lám, nagy az Isten, de mi nem ismerjük, kifürkészhetetlen éveinek száma. Hogyha vízcseppeket indít el lefelé, akkor eső esik, az ő áradata, amely lezúdul a fellegekből, s cseppekben tömérdek emberre hullik. Ezáltal viseli gondját a népeknek, így látja el őket bőven táplálékkal. Ki tudná felfogni felhői méretét, s a hangos mennydörgést a sátorából? Kiteríti a felhőt, amely eltakarja, és befödi vele a hegyek csúcsait. A két kezébe fogja a villámot, aztán megszabja, hová essen. Mennydörgése hangja jelzi közeledtét, bosszuló haragja a gazság felé tart.
Minden fejezet...