36
És folytatá Elihu, és monda:
(1Sám 22,17; Zsolt 69,15; Jób 22,11)
Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
(1Sám 24,15)
Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
(1Sám 23,26-28; Jób 19,10-12)
Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
(Zsolt 7,9.2Sám;22,21-25)
Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
(1Kir 9,4;11,33)
Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
(Zsolt 33,18;113,7.8)
És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
(1Kir 9,4;15,5;1Sám 25,22.23)
Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
(Jób,36 23. 24.)
Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
(Máté 5,7)
Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
(3Móz 26,23.24)
Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
(Ésa 2,11; Péld 29,23)
De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
(Zsolt 132,17;Zsolt 97,11;112,4)
Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
(Jób 15,32; Zsolt 55,24)
A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
(Péld 18,10;Zsolt 12,7)
Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
(Jób 29,6; Zsolt 23,5)
De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
(Zsolt 144,1.2)
Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
(Zsolt 49,9)
Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
(1Sám 17,4-7.14-50)
Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
(2Sám 5,10;8,13.14)
Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
(Zsolt 25,9)
Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
(1Sám 20,15.2Sám;10,19;12,29-31)
Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
(1Sám 28,6.15-18)
Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
(Zsolt 83,11)
A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
(2Sám 18,5.7;22,44)
De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
(2Sám 8,9.10)
Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
(2Sám 8,12.13)
Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
(Jób,36 27. 28.)
Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
(Jak 5,17.18)
Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
(Zsolt 104,14.28)
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
(Zsolt 60,8.10.11; Róm 15,9)
Minden fejezet...