Isten távolmaradása
23 Erre Jób válaszolt és így szólt: Panaszom még ma is keserűen hangzik, súlyosan ránehezül keze sóhajomra. Ó, legalább tudnám, merre találok rá, hogyan juthatnék el a trónusa elé! Magam képviselném előtte ügyemet, s bizonyítékokkal volna tele a szám. Legalább megtudnám, mit válaszol, és amit mond, azt elfogadnám. Egész hatalmával perelne velem? Nem! De legalább meghallgatna. Igaz ember szállna vele perbe, a magam perében győzelmet aratnék. Ha keletre nézek, akkor nincsen ott, s ha nyugatra megyek, arra sem látom. Akkor sem látom, ha északon keresem, s ha délre fordulok, nem látom ott sem. De hisz ismeri mind az útjaimat, és ha próbára tesz, aranynak minősít. Lépésről lépésre követte a lábam, megtartottam útját, nem tértem el tőle. Nem távolodtam el ajka parancsától, szájának szózatát keblemben őriztem. Amit határoz, ki tud azon változtatni? Keresztülvisz mindent, amit csak akar. Így a sorsomat is beteljesíti. Sok efféle dolgot forgat elméjében, azért rettegek úgy a színe előtt. Ha csak rágondolok, máris megborzadok. Isten volt, ki hagyta szívem elcsüggedni, félelemmel töltött el a Mindenható. Mert elrejt előle a sötétség, előlem meg homály fedi el a jelenlétét.
Minden fejezet...