37
Ezért fogja el a szívem ijedelem, ezért dobog olyan hangosan a helyén.
Hallgassátok dörgő hangját figyelemmel, a dübörgést, amely előtör szájából!
Végigjáratja az egész ég alatt, villáma sugarát a föld határáig.
Amerre csak elhalad, hangosan zeng az ég, ő az, aki büszke hangjával mennydörög, s a villámait nem fogja vissza, amikor meghalljuk a hangját.
Isten engedi, hogy lássunk csodás, nagy dolgokat, nagy tetteket művel, amiket nem értünk.
Ő mondja a hónak: „Essél le a földre!” És az esőnek is: „Zúduljatok le rá!”
Rányomja pecsétjét minden emberkézre, hogy tetteit mindenki megtapasztalja.
Visszahúzódik a vad a rejtekhelyére, és a fekvőhelyén meghúzza magát.
A viharos szélvész kitör kamráiból, s az északi széllel hideg idő tör be.
Isten leheletére jég keletkezik, és megmerevedik a víz széles tükre.
Párás nedvességgel tölti a felhőket, s a viharfellegek villámait szórják.
Akarata szerint mennek ide-oda, járásukat ő határozza meg. Mindent végbevisznek, amit csak parancsol, széltében-hosszában a földkerekségen.
Egyszer büntetésül küldi a föld népeinek, máskor meg jósága jeléül.
Figyelj ide és hallgass meg, Jób! Maradj csendben és nézd Isten csodáit!
Tudod-e, hogy Isten mint parancsol nekik, miként éri el, hogy felhője fényt adjon?
Vagy érted tán, mint lebegnek felhői, a mindentudó mester e csodás remekei?
Te, akinek már izzik a ruhád a hőségtől, amikor a déli széltől fülledt a föld,
te feszítetted ki vele az ég sátrát, feszesre, mint a tükör, amely acélból készült?
Okosíts fel minket, mit mondjunk hát neki…
Azt jelentsük talán: „Szólni akarok!”? S mondja-e valaki, hogy pusztulni akar?
Hisz nem lehet a nap fényét sem látni, amikor a felhők mögött fényesedik. Lám, szélroham jön, s elkergeti őket,
észak felől fényesség ragyog fel. Félelmetes ragyogás van az Isten körül,
sohasem érjük el mi a Mindenhatót. Hatalma s igaza mérhetetlenül nagy, az igazság teljességét nem ferdíti el.
IV. A JAHVE-BESZÉDEK
Ezért kell Őt félniük az embereknek. Tiszteljék mind, akikben van értelem!
Minden fejezet...