Eliú negyedik beszéde: 36,1-37,24
Az isteni megtorlás 36 És folytatta Eliú, és ezeket mondta:
»Tűrj engem még egy keveset, és megjelentem neked,
mert van még mit mondanom Istenért;
messziről veszem tudásomat,
hogy megvédjem Teremtőm igazát.
Szavaim valóban hamisság nélkül vannak,
és tökéletes tudás áll helyt majd előtted.
Nem veti el Isten a hatalmasokat,
hiszen ő is hatalmas!
De nem segíti a bűnösöket,
és igazságot szolgáltat az elnyomottaknak;
nem veszi le szemét az igazról.
Trónra ültet királyokat örök időkre,
de azok felfuvalkodnak.
Amikor azonban bilincsbe vannak verve,
s a nyomor kötelei tartják őket fogva,
megjelenti nekik tetteiket
és bűneiket: hogy erőszakot cselekedtek,
és megnyitja fülüket feddésének,
és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságtól.
Ha meghallgatják és alávetik magukat,
jólétben töltik napjaikat
és dicsőségben éveiket.
Ha azonban nem hallgatják, belerohannak a kardba,
és meghalnak dőreségükben.
A képmutatók és álnokok azonban kihívják Isten haragját,
és nem kiáltanak Istenhez, amikor kötözve vannak,
fiatal korban pusztul el a lelkük,
és életük már az ifjúkorban.
Megmenti a szenvedőt szenvedése által,
és megnyitja fülét a szorongatással.
Téged is kiragad a szorongatás torkából;
tágasság lép helyébe, szűkösség nélkül,
s amit asztalodra raknak, tele lesz kövérséggel.
17 Ha kimondod akkor a gonoszra az ítéletet,
ragaszkodj joghoz és igazsághoz!
Vigyázz, hogy az el ne csábítson bő ajándékkal,
és tetemes vesztegetés meg ne hajlítson!
Ne kívánd birtokolni az aranyat,
és ne áhítsd a gazdagság támasztékát,
hogy az emberek el ne jöjjenek érte éjjel!
Vigyázz magadra, hogy ne hajolj igaztalanságra,
mert inkább ezt pártoltad, mint a nyomorúságot!
22 Íme, magasztos Isten az ő erejében,
és nincsen hozzá hasonló tanítómester!
Ki tudná felülvizsgálni útjait?
Ki mondhatja neki: ‘Igaztalanul cselekedtél?’
Legyen gondod, hogy magasztald művét,
amelyet megénekeltek az emberek!
Mindenki látja azt,
és mindegyik távolról szemléli.
Íme, nagy az Isten, és nem tudjuk felfogni,
évei számát nem lehet kifürkészni.
Elvonja a vízcseppeket
és szakadó záport zúdít,
amely ömlik a felhőkből,
a mindent beborító fellegekből.
Ha kiteríti a felhőket,
úgy, mint a sátrát,
ha villogtatja felülről fényét,
s a tenger sarkait is befödi,
ezek által ítéli meg a népeket,
s ad eledelt sok halandónak.
Fényt rejt el kezében,
és parancsot ad neki, hogy újra előjöjjön;
mesélhet arról az ő pásztora,
s a nyáj is fergetege dühéről.
Jegyzetek
36,17 Ezeknek a verseknek az eredeti szövege különösen rossz állapotban maradt meg. Az értelmük valószínűleg ez: aki megátalkodik a rosszban, az elszenvedi az érte járó büntetést. Vannak, akik azt tartják, hogy ez buzdítás, amelyet Eliú intéz Jóbhoz, hogy Isten további büntetéseit elkerülje.
36,22 Eliú itt egy emelkedett hangú himnuszba kezd – és ez az egész 37. fejezeten végighúzódik – Isten fenségéről, hatalmasságáról, bölcsességéről, gondviseléséről, hogy Jób megértse, mennyire felfoghatatlanok és magasztosak az ember számára Isten szándékai.