22
Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
(Jób 31,37)
Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
(Péld 8,27-29)
Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
(Zsolt 104,5)
Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
(Jób 7,21)
Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
(Jób,22 10. 11. Zsolt. 33,7.)
Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
(Jób 31,19; Máté 25,42.45)
A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
(Jób 31,17;Jób 31,18.21)
Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
(Zsolt 18,17;69,15)
Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
(Jób 21,17-19;Zsolt 10,15)
Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
(1Móz 6,5-7)
A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
(Jób 21,14)
Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
(Zsolt 107,42)
Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
(Zsolt 37,17;18,20)
Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
(Józs 10,11)
Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
(Zsolt 119,72)
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
(Zsolt 104,13.16)
És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
(Zsolt 37,6;92,11)
Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
(Péld 29,23)
Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
(Jer 5,1)
Minden fejezet...