27
Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
(Jób 33,4.1Móz;2,7)
Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
(Jób 31,1-32)
Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
(Jób 2,9.10)
Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
(Luk 12,17-21;16,19.23)
Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
(Péld 28,9; Ján 9,31; Ésa 1,15)
Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
(Jób 21,14.15)
Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
(Jób 16,7-9)
Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
(Jób,27 8. 9. Jób 21,17-20.)
Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
(Hós 9,15.16)
Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
(Zsolt 78,64)
Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
(Péld 13,22; Préd 2,27)
Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
(Zsolt 49,17-19)
Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
(Jób 15,20.21)
Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
(1Sám 25,29)
Minden fejezet...