17
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
(5Móz 29,4)
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
(Zsolt 38,4)
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
(Jób 32,22)
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
(Jób 17,12.13)
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
(Ésa 58,8.9)
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
(Jób 1,21)
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.
Minden fejezet...