3
Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
(Jer 20,14.18)
És szóla Jób, és monda:
(Zsolt 69,9)
Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
(Jób 2,9)
Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
(Zsolt 102,6; Siral 4,8)
Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
(Jób 16,9;Jób,3 20.)
Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
(Jób 10,18; Jer 20,18)
Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -
(Zsolt 17,15; Dán 12,2; Csel 24,15)
Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
(Jób 6,9)
A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
(Zsolt 37,35.36)
A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
(Jób 16,16)
Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
(Jób 1,5;31,23)
Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
(Jób,3 15.)
Minden fejezet...