15
Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
(Péld 22,23; Zsolt 17,4;119,120)
Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
(Jób 4,6)
Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
(Jób 34,35-37)
A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
(2Móz 22,20.5Móz;13,12.16)
Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
(Ésa 40,13.14; Róm 11,34)
Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
(Jób 12,2;32,12)
Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
(Jób 12,12;32,7.12)
Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
(Zsolt 32,3.5; Péld 28,13)
Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
(Jób 9,20.1Kir;8,46)
Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
(Jób 34,7)
Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
(Ésa 57,20)
A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
(Zsolt 53,6.2Kir;7,6.7)
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
(Jób 13,4;15,4.10)
Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
(Jób 12,12.13)
Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
(Zsolt 73,7)
És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
(Jób 12,12.13)
Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
(Jób 15,9.10)
Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
(Zsolt 1,4)
Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
(Zsolt 7,15-17; Ésa 59,4-10)
Minden fejezet...