21
Felele pedig Jób, és monda:
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
(Jób,21 27. 28.)
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
(Zsolt 73,12; Jer 12,1)
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
(Zsolt 104,14.28)
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
(Zsolt 29,3)
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
(Zsolt 147,16;148,8)
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
(Jób 22,18)
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
(Péld 13,9; Zsolt 11,6)
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
(Zsolt 1,4.5)
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
(Ésa 51,17.22; Jer 25,15)
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
(Jób 26,27.28)
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
(Róm 11,34)
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
(Péld 3,8)
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
(Jób 29,25)
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
(Jób 34,19)
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
(Jób 40,1)
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
Minden fejezet...