33
No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
(Zsolt 37,32;9,19)
Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
(Zsolt 94,7)
Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
(1Móz 2,7; Csel 14,15)
Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
(Jób 38,15; Zsolt 104,35)
Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
(Zsolt 146,10;3Móz 25,23)
Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
(Zsolt 65,3)
Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
(1Sám 16,19)
Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!
(Zsolt 37,14)
Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
(Hab 2,20;Ésa 66,1)
Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
(Zsolt 26,2.3;Zsolt 5,5)
Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
(Ezék 38,22)
Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
(5Móz 10,17;Zsolt 33,18)
Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
(1Krón 25,1)
Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
(Zsolt 38,4)
Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
(Zsolt 107,18)
Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
(Jób 17,12.13)
Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
(Zsolt 18,31;119,40; Péld 30,5)
Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
(Ésa 58,8.9)
Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
(2Sám 23,1;1Krón 25,1)
Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
(Zsolt 77,8-11;Zsolt 10,1)
Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
(Zsolt 56,14)
Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
(Zsolt 25,2)
Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
(Zsolt 4,7.8;5,11.12)
Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
(Zsolt 10,4;53,3)
Minden fejezet...