39
Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
(Zsolt 104,20-22)
Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
(Zsolt 116,12-14; Zsid 2,11.12)
Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
(Zsolt 147,9; Máté 6,26)
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
(Zsolt 9,13;40,18)
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
(Zsolt 56,13.14)
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
(Jób,39 25. Ésa. 65,13.)
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
(Zsolt 72,11; Malak 1,11)
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
(Zsolt 24,1.2)
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
(Jer 2,24)
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
(Zsolt 110,2.3)
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
(Zsolt 69,37;102,29;Zsolt 52,11)
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
(Zsolt 80,2; Ján 10,11; Jel 7,16.17)
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
(Jer 31,35)
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
(Zsolt 3,6.7;49,16;86,13)
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
(Zsolt 92,11)
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
(Zsolt 27,4)
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
(2Sám 23,1;2Móz 19,5)
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
(2Pét 3,5)
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
(Zsolt 15,1-5)
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
(Ésa 18,18)
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
(Zsolt 118,19)
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
(Jób,39 7.)
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
(Jób,39 8.)
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
(Zsolt 22,5.6;Zsolt 13,4.5)
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
(Ésa 28,16; Róm 10,11)
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
(Zsolt 5,9;27,11)
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
(Zsolt 18,3)
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
(Zsolt 103,17;106,1)
Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:
(Jób 38,1)
A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!
És szóla Jób az Úrnak, és monda:
(Jób 36,22)
Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.
(5Móz 28,1-14)
Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!
(Ésa 43,25)
Minden fejezet...