31
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
(Zsolt 119,37)
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
(Zsolt 31,10; Jób 17,6)
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
(Ésa 66,24; Máté 25,41)
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
(Zsolt 10,17)
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
(Zsolt 35,4;40,15)
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
(2Sám 16,5-11)
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
(Zsolt 10,9)
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
(Péld 7,8.9)
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
(Jób 31,7.8)
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
(3Móz 20,10)
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná.
(Péld 6,26-29)
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
(1Móz 18,25; Zsolt 18,21-25)
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
(Jób 34,19; Péld 22,2)
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
(Jak 1,27;Ésa 10,2)
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
(Préd 11,2)
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
(Zsolt 37,26)
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
(Máté 25,44.45; Ésa 58,7)
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
(Jób 15,35; Ésa 59,4)
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
(Péld 5,22; Zsolt 9,16)
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
(Péld 22,23; Zsolt 17,4;119,120)
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
(2Sám 23,1)
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
(Ésa 6,3)
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
(Máté 21,16)
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
(Zsolt 102,26)
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
(2Móz 22,20.5Móz;13,12.16)
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
(Máté 5,14)
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
(Jer 27,6)
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
(1Móz 1,28.29)
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
(Zsolt 32,3.5; Péld 28,13)
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
(2Sám 23,1)
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
(Zsolt 138,1.2)
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
(Zsolt 31,8.9)
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
(2Sám 22,1-51)
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
(Zsolt 7,9.12)
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
Minden fejezet...