23
Felele pedig Jób, és monda:
(Jer 31,35.36)
Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
(Jób 32,8.9)
Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
(Zsolt 104,20-22)
Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
(Zsolt 147,9; Máté 6,26)
De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
(Zsolt 119,106.2Sám;22,21.25)
Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
(Zsolt 115,3)
Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
(Jer 2,24)
Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
(Jób 7,14)
Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
(Jób 30,23)
Minden fejezet...