41
Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
(Zsolt 5,6.7;11,5)
Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
(Jób,41 3-6.)
Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
(Zsolt 1,1.2;18,22.23)
Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
(Mik 7,8;Zsolt 118,6)
Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
(Zsolt 18,38.39)
Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
(Zsolt 3,6.7)
Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
(Zsolt 23,6;42,2.3)
Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
(Zsolt 31,21)
Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
(Zsolt 104,28)
Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
(Ésa 49,15.16)
Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
(Zsolt 25,4.5.9)
Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
(Zsolt 31,9;1Sám 24,10; Zsolt 109,2)
Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
(Ésa 25,9; Zsolt 31,25)
A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
(Zsolt 104,7)
Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
(Zsolt 26,9;2Sám 20,9; Jer 9,8)
Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
(Róm 2,6-9.2Thess;1,6.7)
Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
(Jób 34,26.27; Luk 19,42-44)
Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
(Zsolt 18,4.49)
Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
(Zsolt 20,7)
Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
(Zsolt 96,7.8)
Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
(Ésa 30,31)
Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
(Ésa 2,12.13)
Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
(Ésa 66,15.16.2Thess;1,8)
Minden fejezet...