Jób védelmezi ártatlanságát 27 ¹1 És Jób folytatta szavait és így szólt:

²2  »Az élő Istenre mondom, aki megrövidített igazamban,
s a Mindenhatóra, aki keserűséggel illette lelkemet,

³3  hogy amíg lélegzet van bennem,
s az Isten lehelete van orromban,

⁴4  ajkam nem beszél gonoszat,
és nyelvem nem kohol hamisságot.

⁵5  Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek!
Mindhalálig nem tágítok abból, hogy ártatlan vagyok.

⁶6  Ragaszkodom igazamhoz, nem tágítok tőle;
nem is vádolt engem a szívem teljes életemben!

A gonosz ember pusztulása

⁷7  Úgy járjon az ellenségem, mint a gonosz,
s aki ellenem támad, mint az igaztalan.

⁸8  Mert mi az istentelen reménye, mikor harácsol,
s az Isten nem menti meg lelkét?

⁹9  Meghallja-e Isten az ő kiáltását,
ha eljön rá a szorongatás?

¹⁰10  Örömét lelheti-e a Mindenhatóban,
kiálthat-e Istenhez bármikor?

¹¹11  Megmutatom nektek Isten kezét,
nem tartom titokban a Mindenható szándékát!

¹²12  Íme, ti mindnyájan tudjátok,
miért beszéltek tehát ok nélkül hiábavalókat?

¹³13  Ez a gonosz ember része Istentől,
és a zsarnokok örökrésze, amelyet a Mindenhatótól vesznek:

¹⁴14  fiai, ha sokasodnak, kard élére hányják őket,
és sarjadéka nem lakhat jól kenyérrel.

¹⁵15  Maradékait a döghalál viszi sírba,
és özvegyeik nem siratják őket.

¹⁶16  Hordjon bár össze annyi ezüstöt, mint a homok,
szerezzen bár annyi ruhát, mint az agyag,

¹⁷17  megszerzi ugyan, de az igaz ölti magára,
az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

¹⁸18  Házát csak pók módjára építi,
csak olyan az, mint a csősz kunyhója.

¹⁹19  A gazdag, ha aludni tér, nem visz magával semmit sem,
ha kinyitja szemét, semmit sem talál;

²⁰20  mint az ár, úgy tör rá a szegénység,
elragadja éjjel a förgeteg.

²¹21  Felkapja őt a perzselő szél és elviszi,
s mint a forgószél, elfújja helyéről.

²²22  És rá lő kímélet nélkül,
úgy, hogy futva menekül keze elől.

²³23  Összecsapja fölötte kezét,
és pisszeg fölötte, amint helyére néz.