17
Lelkem összetört, napjaim peregnek, vár rám a temető!
Jób barátai rosszindulatúak
Bizony, gúnyolódásban van csak részem, gáncsoskodásaik miatt le sem hunyom a szemem. Tedd meg, vállalj értem kezességet! Ki más kezeskednék értem? Mert szívükből eltávolítottad az értelmet, azért nem engeded fölülkerekedni őket. Mások előtt prédával dicsekszik, miközben elsorvadnak fiai: így tett példázattá az emberek előtt; olyan lettem, mint akit arcul köptek. Tekintetem elhomályosodott a bosszúság miatt, minden tagom olyan, mint az árnyék. Elszörnyednek ezen a becsületesek, és az ártatlan felindul az elvetemült miatt. De az igaz ragaszkodik a maga útjához, és aki tiszta kezű, annak megnő az ereje. De jöjjetek csak mindnyájan újra, úgysem találok bölcset köztetek!Jób készül a halálra
Napjaim elmúltak, szétfoszlottak terveim, szívemnek vágyai. Ők az éjszakát nappallá akarják változtatni, mintha a világosság közelebb lenne, mint a sötétség. Ha abban kell reménykednem, hogy a holtak hazája a házam, a sötétségben vetettem meg az ágyam, ha a sírgödröt kell atyámnak neveznem, a férgeket pedig anyámnak és nővéremnek, hol van akkor az én reménységem? Ki láthat itt reménysugárt? Velem száll le a holtak hazájába, ha majd együtt a porba hanyatlunk.
Minden fejezet...