A lelkem megtört,
napjaim végüket járják,
már csak a sír vár rám!
Nem vétettem,
mégis keserűségeken időzik szemem.
Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé,
akkor bárki keze küzdhet ellenem!
Szívüket elzártad a belátástól,
ezért nem kerekedhetnek felül!
Az ilyen prédát ígér barátainak,
mialatt gyermekei szeme eleped.
Példabeszéddé tett engem a népnél,
s elrettentő példa vagyok előttük.
Szemem homályba borult a bánkódástól,
és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.
8 Szörnyülködnek ezen az igazak,
s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;
az igaz kitart a maga útján,
s a tisztakezű erőben gyarapszik.
De gyertek csak ismét, valahányan vagytok,
bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!
Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak,
amelyek szívemet gyötörték,
s az éjjelt nappallá változtatták,
úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.
Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom,
s a sötétségben vetem meg ágyamat;
a rothadásnak mondom: Atyám vagy!
S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!
Hol van tehát a reménységem?
S amit várok, ki látja meg azt?
Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére;
vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«
Jegyzetek
17,8 Bibliai kifejezése annak a félelemnek, amelyről az isteni büntetés által tanúskodnak a bűnösök. Így Jób barátai: Jób bajait látva örvendeznek Isten igazságosságán, mivel az ősi hagyományok szerint így bünteti Isten az istenteleneket ezen a földön. Jób azonban szembefordul ezzel a hagyományos bölcsességgel és jámborsággal.