10
– Bizony, bizony, mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló.
De aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora.
Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára. Nevükön szólítja, és kivezeti a maga juhait.
Amikor a sajátjait mind kivezette, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.
Sohasem fognak idegent követni, sőt elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.
Ezt a hasonlatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, miről beszél nekik.
Jézus tehát így szólt hozzájuk:
– Bizony, bizony, mondom nektek, én vagyok a juhok számára az ajtó. Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, de a juhok nem hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam át megy be, megmenekül. Szabadon ki-be jár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, bőséges életük. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor kockára teszi az életét a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elmenekül, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket. De hát ő béres, és nincs gondja a juhokra.
Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Én odaadom az életem a juhokért. Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra; és akkor egy nyáj lesz s egy pásztor.
Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veszi el tőlem, hanem én adom oda magamtól. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.
E szavak miatt ismét megoszlás támadt a zsidók között. Sokan közülük így szóltak:
– Az ördög beszél belőle! Bolond! Miért hallgatjátok?
Mások viszont ezt mondták:
– Nem megszállott ember szavai ezek. Vajon az ördög meg tudja-e nyitni a vakok szemét?
Akkor volt a templomszentelés ünnepe Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus a Templomban, Salamon csarnokában járt-kelt. Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá:
– Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!
Jézus így válaszolt nekik:
– Megmondtam nektek, de ti nem hisztek. A művek, melyeket Atyám nevében hozok létre, azok tesznek tanúságot mellettem, de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. Az én juhaim hallgatnak a hangomra. Én ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha: senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám azért, amit nekem adott, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhat ki semmit az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.
Ekkor a zsidók újra köveket gyűjtöttek, hogy megkövezzék.
Jézus ezt mondta nekik:
– Atyám sok szép művét mutattam meg nektek. Ezek közül melyik miatt akartok megkövezni?
A zsidók így feleltek neki:
– Nem valami szép mű miatt akarunk megkövezni, hanem istenkáromlásért, te ugyanis ember létedre Istenné teszed magad.
Jézus így válaszolt:
– A Törvényetekben ugye meg van írva: Én mondtam, istenek vagytok? Ha isteneknek nevezte azokat, akikhez Isten igéje szólt – és az Írást nem lehet érvénytelenné tenni –, akkor arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, hogyan mondhatjátok: „Káromkodsz”; mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?! Amennyiben nem Atyám műveit viszem végbe, ne higgyetek nekem, de ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem is hisztek, higgyetek a műveknek, hogy megtanuljátok és felismerjétek: az Atya énbennem van, és én az Atyában!
Ekkor ismét el akarták fogni, de ő elmenekült a kezük közül.
Újra elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt, és ott tartózkodott. Sokan mentek hozzá, és ezt mondogatták:
– János egyetlen jelet sem tett, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt.
És sokan kezdtek hinni benne.
Ezt a hasonlatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, miről beszél nekik.
Jézus tehát így szólt hozzájuk:
– Bizony, bizony, mondom nektek, én vagyok a juhok számára az ajtó. Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, de a juhok nem hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam át megy be, megmenekül. Szabadon ki-be jár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, bőséges életük. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor kockára teszi az életét a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elmenekül, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket. De hát ő béres, és nincs gondja a juhokra.
Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Én odaadom az életem a juhokért. Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra; és akkor egy nyáj lesz s egy pásztor.
Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veszi el tőlem, hanem én adom oda magamtól. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.
E szavak miatt ismét megoszlás támadt a zsidók között. Sokan közülük így szóltak:
– Az ördög beszél belőle! Bolond! Miért hallgatjátok?
Mások viszont ezt mondták:
– Nem megszállott ember szavai ezek. Vajon az ördög meg tudja-e nyitni a vakok szemét?
Akkor volt a templomszentelés ünnepe Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus a Templomban, Salamon csarnokában járt-kelt. Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá:
– Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!
Jézus így válaszolt nekik:
– Megmondtam nektek, de ti nem hisztek. A művek, melyeket Atyám nevében hozok létre, azok tesznek tanúságot mellettem, de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. Az én juhaim hallgatnak a hangomra. Én ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha: senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám azért, amit nekem adott, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhat ki semmit az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.
Ekkor a zsidók újra köveket gyűjtöttek, hogy megkövezzék.
Jézus ezt mondta nekik:
– Atyám sok szép művét mutattam meg nektek. Ezek közül melyik miatt akartok megkövezni?
A zsidók így feleltek neki:
– Nem valami szép mű miatt akarunk megkövezni, hanem istenkáromlásért, te ugyanis ember létedre Istenné teszed magad.
Jézus így válaszolt:
– A Törvényetekben ugye meg van írva: Én mondtam, istenek vagytok? Ha isteneknek nevezte azokat, akikhez Isten igéje szólt – és az Írást nem lehet érvénytelenné tenni –, akkor arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, hogyan mondhatjátok: „Káromkodsz”; mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?! Amennyiben nem Atyám műveit viszem végbe, ne higgyetek nekem, de ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem is hisztek, higgyetek a műveknek, hogy megtanuljátok és felismerjétek: az Atya énbennem van, és én az Atyában!
Ekkor ismét el akarták fogni, de ő elmenekült a kezük közül.
Újra elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt, és ott tartózkodott. Sokan mentek hozzá, és ezt mondogatták:
– János egyetlen jelet sem tett, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt.
És sokan kezdtek hinni benne.