1
Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.
Ő volt kezdetben Istennél.
Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett. Ami létrejött, abban
Ő volt az élet, és ez az élet volt az emberek világossága.
A világosság ragyog a sötétségben, és a sötétség nem tartóztatta fel.
Megjelent egy ember, akit Isten küldött. János volt a neve. Tanúságtétel végett jött: hogy tanúságot tegyen a világosságról, azért, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról.
Az igazi világosság volt az, aki a világba jőve megvilágosít minden embert. A világban volt, és a világ általa lett, és a világ nem ismerte fel. Tulajdonába jött, és az övéi nem fogadták be. De mindazoknak, akik befogadták, hatalmat adott arra, hogy Isten fiaivá legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében: akik nem vérből, nem a test akaratából, nem a férfi akaratából, hanem Istentől nemzettek.
És az Ige testté lett, és közöttünk lakozott, és láttuk dicsőségét: az Atyától való egyszülött Fiú dicsőségét, aki az igazság ajándékával teljes. János tanúságot tesz róla, és kiált: „Ő volt az, akiről megmondtam: »Aki utánam jön, nálam feljebb való, mert előbb volt, mint én.«” Igen, mi valamennyien az ő teljességéből részesedtünk: ajándék egy másik ajándék helyébe. 17Ugyanis a Törvény Mózes által adatott, az igazság ajándéka pedig Jézus Krisztus által jelent meg.
Istent soha senki sem látta: az egyszülött Fiú – Isten, aki az Atya keblén van – ő adott útmutatást.
Ez János tanúságtétele, amikor a zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék: „Ki vagy te?” Beismerte, nem tagadta, hanem beismerte: „Nem én vagyok a Krisztus.”
– Hát akkor? Te vagy Illés? – kérdezték.
– Nem vagyok az – felelte.
– Te vagy a Próféta?
– Nem – válaszolta.
Akkor ezt mondták neki:
– Ki vagy? Hogy választ adhassunk azoknak, akik küldtek bennünket: mit mondasz magadról?
Ő kijelentette:
– Én? – mondta. – Annak a hangja, aki kiált a pusztában: egyengessétek az Úr útját! – ahogy Izajás próféta mondta.
A küldöttek farizeusok voltak. Megkérdezték:
– Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem pedig a Próféta?
János így válaszolt nekik:
– Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll valaki, akit ti nem ismertek, aki utánam jön, és akinek saruja szíját megoldani sem vagyok méltó.
Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.
Másnap látta, hogy Jézus jön feléje. Így szólt:
– Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!
Ő az, akiről megmondtam: „Utánam jön egy ember, aki fölöttem áll, mert előbb volt, mint én. Én nem ismertem őt, de épp azért jöttem vízzel keresztelni, hogy ismertté legyen Izraelben.”
És János tanúságot tett:
– Láttam, hogy leszállt a Lélek, mint egy galamb, ami az égből jön, és megnyugodott rajta. Én nem ismertem őt, de aki küldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: „Akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.” Én láttam, és tanúságot teszek, hogy Ő az Isten Fia.
Másnap ismét ott volt János két tanítványával együtt. Rátekintvén Jézusra, aki arra járt, így szólt:
– Íme, az Isten Báránya!
Meghallotta a két tanítvány, hogy ezt mondta, és követték Jézust. Jézus pedig megfordult, és amikor meglátta, hogy követik, ezt mondja nekik:
– Mit kerestek?
Ők pedig ezt válaszolták:
– Rabbi – ami azt jelenti, mester –, hol laksz?
– Jöjjetek, és meg fogjátok látni! – válaszolja. Elmentek tehát és meglátták, hol lakik, és aznap nála maradtak. Körülbelül délután négy óra volt.
András, Simon Péter testvére volt az egyik azok közül, akik hallották, hogy mit mond János, és követték Jézust. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és így szólt hozzá:
– Megtaláltuk a Messiást (ami azt jelenti: a Krisztust).
És odavezette Jézushoz, aki rátekintve így szólt:
– Te vagy Simon, János fia: Kéfás lesz a neved (ami azt jelenti: Kőszikla).
Másnap [András] Galileába akart indulni, és találkozott Fülöppel. Jézus ennek ezt mondta:
– Kövess engem!
Fülöp pedig Betszaidából való volt, András és Péter városából. Fülöp találkozott Natanaellel, és így szólt hozzá:
– Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a Törvényben, s akiről a próféták is írtak: Jézus az, a názáreti József fia.
Natanael így válaszolt neki:
– Ugyan jöhet-e valami jó Názáretből?
– Jöjj és lásd! – mondta Fülöp.
Amikor Jézus látta, hogy Natanael közeledik feléje, ezt mondta róla:
– Íme, valóban egy izraelita, akiben nincsen álnokság.
Natanael ezt mondta neki:
– Honnan ismersz engem? Jézus így válaszolt neki:
– Mielőtt Fülöp idehívott, amikor a fügefa alatt voltál, én láttalak téged.
Natanael így válaszolt:
– Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!
Jézus így szólt:
– Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ezeknél nagyobb dolgokat fogsz látni.
És ezt mondta neki:
– Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felmennek és alászállnak az Emberfián.
Megjelent egy ember, akit Isten küldött. János volt a neve. Tanúságtétel végett jött: hogy tanúságot tegyen a világosságról, azért, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról.
Az igazi világosság volt az, aki a világba jőve megvilágosít minden embert. A világban volt, és a világ általa lett, és a világ nem ismerte fel. Tulajdonába jött, és az övéi nem fogadták be. De mindazoknak, akik befogadták, hatalmat adott arra, hogy Isten fiaivá legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében: akik nem vérből, nem a test akaratából, nem a férfi akaratából, hanem Istentől nemzettek.
És az Ige testté lett, és közöttünk lakozott, és láttuk dicsőségét: az Atyától való egyszülött Fiú dicsőségét, aki az igazság ajándékával teljes. János tanúságot tesz róla, és kiált: „Ő volt az, akiről megmondtam: »Aki utánam jön, nálam feljebb való, mert előbb volt, mint én.«” Igen, mi valamennyien az ő teljességéből részesedtünk: ajándék egy másik ajándék helyébe. 17Ugyanis a Törvény Mózes által adatott, az igazság ajándéka pedig Jézus Krisztus által jelent meg.
Istent soha senki sem látta: az egyszülött Fiú – Isten, aki az Atya keblén van – ő adott útmutatást.
Ez János tanúságtétele, amikor a zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék: „Ki vagy te?” Beismerte, nem tagadta, hanem beismerte: „Nem én vagyok a Krisztus.”
– Hát akkor? Te vagy Illés? – kérdezték.
– Nem vagyok az – felelte.
– Te vagy a Próféta?
– Nem – válaszolta.
Akkor ezt mondták neki:
– Ki vagy? Hogy választ adhassunk azoknak, akik küldtek bennünket: mit mondasz magadról?
Ő kijelentette:
– Én? – mondta. – Annak a hangja, aki kiált a pusztában: egyengessétek az Úr útját! – ahogy Izajás próféta mondta.
A küldöttek farizeusok voltak. Megkérdezték:
– Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem pedig a Próféta?
János így válaszolt nekik:
– Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll valaki, akit ti nem ismertek, aki utánam jön, és akinek saruja szíját megoldani sem vagyok méltó.
Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.
Másnap látta, hogy Jézus jön feléje. Így szólt:
– Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!
Ő az, akiről megmondtam: „Utánam jön egy ember, aki fölöttem áll, mert előbb volt, mint én. Én nem ismertem őt, de épp azért jöttem vízzel keresztelni, hogy ismertté legyen Izraelben.”
És János tanúságot tett:
– Láttam, hogy leszállt a Lélek, mint egy galamb, ami az égből jön, és megnyugodott rajta. Én nem ismertem őt, de aki küldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: „Akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.” Én láttam, és tanúságot teszek, hogy Ő az Isten Fia.
Másnap ismét ott volt János két tanítványával együtt. Rátekintvén Jézusra, aki arra járt, így szólt:
– Íme, az Isten Báránya!
Meghallotta a két tanítvány, hogy ezt mondta, és követték Jézust. Jézus pedig megfordult, és amikor meglátta, hogy követik, ezt mondja nekik:
– Mit kerestek?
Ők pedig ezt válaszolták:
– Rabbi – ami azt jelenti, mester –, hol laksz?
– Jöjjetek, és meg fogjátok látni! – válaszolja. Elmentek tehát és meglátták, hol lakik, és aznap nála maradtak. Körülbelül délután négy óra volt.
András, Simon Péter testvére volt az egyik azok közül, akik hallották, hogy mit mond János, és követték Jézust. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és így szólt hozzá:
– Megtaláltuk a Messiást (ami azt jelenti: a Krisztust).
És odavezette Jézushoz, aki rátekintve így szólt:
– Te vagy Simon, János fia: Kéfás lesz a neved (ami azt jelenti: Kőszikla).
Másnap [András] Galileába akart indulni, és találkozott Fülöppel. Jézus ennek ezt mondta:
– Kövess engem!
Fülöp pedig Betszaidából való volt, András és Péter városából. Fülöp találkozott Natanaellel, és így szólt hozzá:
– Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a Törvényben, s akiről a próféták is írtak: Jézus az, a názáreti József fia.
Natanael így válaszolt neki:
– Ugyan jöhet-e valami jó Názáretből?
– Jöjj és lásd! – mondta Fülöp.
Amikor Jézus látta, hogy Natanael közeledik feléje, ezt mondta róla:
– Íme, valóban egy izraelita, akiben nincsen álnokság.
Natanael ezt mondta neki:
– Honnan ismersz engem? Jézus így válaszolt neki:
– Mielőtt Fülöp idehívott, amikor a fügefa alatt voltál, én láttalak téged.
Natanael így válaszolt:
– Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!
Jézus így szólt:
– Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ezeknél nagyobb dolgokat fogsz látni.
És ezt mondta neki:
– Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felmennek és alászállnak az Emberfián.
Jegyzetek
1,17
Más fordítás: v. 14: „akit kegyelem és igazság tölt be”; v. 16:
„Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva”; v. 17: „Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk”. Két tényező motiválta a fenti fordítást. Egyrészt az Újszövetségben másutt is találunk hasonló szintagmát, olyan kifejezést, amelyet hendiadüionnak kell tekintenünk, azaz olyan, ugyanahhoz a szófajhoz tartozó szavak mellérendelő kapcsolataként kell értelmeznünk, amelyben a magyar fordítás szorosabb viszonyba kell hogy hozza a két tagot alárendelő szerkezetként. Pl. Róm 1,5: „aki által az apostolság kegyelmét” (kharin kai aposztolén – és nem „kegyelmet és apostolságot”), lásd még 2Kor 8,4. Másrészt a páli teológia kulcsfogalma, a kharisz „kegyelem” nem jellemző a jánosi iratokra. Az evangéliumban kizárólag itt, a Logosz-himnuszban találkozunk vele. Továbbá a Jn nem a Törvény és a kegyelem között lát ellentétet, hanem a Mózes által adatott Törvény ajándéka és a Jézus Krisztusban, a testté lett Logoszban megjelent igazság ajándéka közötti feszültséget kívánja tudatosítani.