1011 „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló. 22 Aki a kapun megy be, az a juhok pásztora. 33 Az őr kinyit neki, a juhok pedig megismerik a hangját. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. 44 Amikor mindegyiket kivezeti, elindul előttük, s a juhok követik, mert ismerik a hangját. 55 Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegennek nem ismerik a hangját.” 66 Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de nem értették, mit akart vele mondani. 77 Jézus folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok a juhok számára a kapu. 88 Azok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. 99 Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál. 1010 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen. 1111 Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. 1212 A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. 1313 A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. 1414 Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, 1515 mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. 1616 De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor. 1717 Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. 1818 Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam az Atyától.” 1919 E beszéd miatt ismét szakadás támadt a zsidók között. 2020 Sokan közülük azt mondták: „Ördög szállta meg és megháborodott. Minek hallgatják?” 2121 Mások így vélekedtek: „Ez nem megszállottnak a beszéde. Vagy vissza tudja adni az ördög a vaknak a szeme világát?”
VI. A TEMPLOMSZENTELÉS ÜNNEPE
Jézus Isten Fiának nevezi magát.
2222 A templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt. 2323 Jézus éppen a templomban járt, Salamon csarnokában. 2424 A zsidók körülvették, és kérdezték tőle: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan.” 2525 „Mondtam már nektek – felelte Jézus –, de nem hiszitek. A tettek, amelyeket Atyám nevében végbeviszek, tanúságot tesznek mellettem. 2626 Mégsem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók. 2727 A juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem. 2828 Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, nem ragadja ki őket a kezemből senki. 2929 Atyám adta őket nekem, s ő mindenkinél nagyobb: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. 3030 S én és az Atya egy vagyunk.” 3131 A zsidók újra köveket ragadtak, s meg akarták kövezni. 3232 Jézus megkérdezte tőlük: „Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni?” „Nem jótettedért kövezünk meg – 3333 felelték a zsidók –, hanem a káromlásért, azért hogy ember létedre Istenné teszed magadat.” 3434 Jézus folytatta: „Hát nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? 3535 Ha már azokat is isteneknek mondta, akikhez az Isten szólt, és az Írás nem veszítheti érvényét, 3636 akkor hogy vádolhatjátok káromlással azt, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, azért, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok? 3737 Ha nem Atyám tetteit viszem végbe, ne higgyetek nekem. 3838 De ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és értsétek: az Atya bennem van s én az Atyában vagyok.” 3939 Erre ismét el akarták fogni, de kiszabadult kezük közül.
Jézus átkel a Jordánon.
4040 Ezután Jézus ismét átment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt. 4141 Sokan fölkeresték, mert így gondolkodtak: „János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit mondott róla (Jézusról), az mind igaznak bizonyult.” 4242 És sokan hittek benne.