1011 „Bizony, bizony mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan mászik be, az tolvaj és rabló. 22 Aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. 33 Annak kinyit az őr és a juhok megismerik hangját. Nevükön szólítja juhait és kivezeti őket. 44 Miután kieresztette saját (juhait), megindul előttük, és a juhok követik őt, mert ismerik hangját. 55 Idegen után nem mennek, hanem elfutnak előle, mert az idegen hangját nem ismerik.” 66 Jézus ezt a példabeszédet mondta nekik, de ők nem értették, hogy mit akar vele mondani. 77 Jézus tovább folytatta: „Bizony, bizony mondom nektek: a juhok számára én vagyok az ajtó. 88 Mindannyian, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. 99 Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőre talál. 1010 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen. 1111 Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. 1212 A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a nyáj nem tulajdona, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas elragadja és szétkergeti őket. 1313 A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. 1414 Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, 1515 mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom juhaimért. 1616 Más juhaim is vannak, de nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra: egy nyáj lesz és egy pásztor. 1717 Azért szeret engem az Atya, mert odaadom életemet, hogy aztán vissza is vegyem. 1818 Senki sem veszi el tőlem: önként adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy visszavegyem. Ezt a feöladatot kaptam Atyámtól.” 1919 E beszéd miatt szakadás támadt a zsidók között. 2020 Sokan közülük azt mondták: Ördöge van és megháborodott. Mit hallgatjátok?”
Negyedszer Jeruzsálemben
2121 Mások viszont megjegyezték: „Ez nem megszállottnak a beszéde. Vagy talán képes arra az ördög, hogy vakok látását visszaadja?”
A templomszentelés ünnepén.
2222 A templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. 2323 Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon tornácában. 2424 Körülvették őt a zsidók és megkérdezték: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan.” 2525 Jézus így felelt: „Mondtam már nektek, de nem hiszitek. Cselekedeteim, melyeket Atyám nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. 2626 De ti nem hiszitek, mert nem vagytok juhaim közül valók. 2727 Az én juhaim hallgatnak szavamra, én ismerem őket, s ők követnek engem. 2828 Én örök életet adok nekik: nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből. 2929 Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. 3030 Én és az Atya egy vagyunk.” 3131 A zsidók ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék. 3232 Jézus szemükre vetette: „Sok jót tettem veletek Atyám erejéből, e cselekedetek közül melyikért akartok megkövezni?” 3333 A zsidók visszavágtak: „Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mert ember létedre Istenné teszed magadat.” 3434 Jézus megkérdezte tőlük: „Nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? 3535 Ha már azokat is isteneknek mondja az Írás, akikhez Isten igéje szólt, és az Írás nem veszíti érvényét, 3636 hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: káromkodol, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok? 3737 Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem. 3838 De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.” 3939 Ismét el akarták fogni, de ő kiszabadult kezeik közül.
Jézus Pereában.
4040 Elment ismét a Jordánon túl arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt. 4141 Sokan keresték föl, mert így vélekedtek: „János ugyan semmi csodát sem művelt, de mindaz, amit őróla mondott, igaz volt.” 4242 És sokan hittek benne.