13
A húsvét ünnepe előtt Jézus annak tudatában, hogy eljött az ő órája, amelyben át kellett mennie e világból az Atyához, mivel szerette övéit e világban, a végsőkig szerette őket,
a vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe ültette Júdásnak, a Karióti Simon fiának, hogy árulja el őt;
Jézus annak tudatában, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy Istentől jött, és Istenhez tér vissza: felkelt az asztaltól, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát, aztán vizet öntött egy mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és megtörölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. Mikor Simon Péterhez ért, az így szólt hozzá:
– Uram, te mosod meg az én lábamat?
Jézus így válaszolt neki:
– Amit én teszek, most még nem érted, de később majd meg fogod érteni.
– Nem, az én lábamat nem mosod meg soha! –mondta neki Péter.
– Ha nem moslak meg – feleli Jézus –, akkor semmi közöd sincs hozzám.
– Uram – mondta Péter –, akkor ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!
– Aki megfürdött – válaszolja neki Jézus –, annak nincs szüksége másra, csak arra, hogy a lábát mossa meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind.
Tudta ugyanis, ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”
Miután megmosta a lábukat, felvette felsőruháját, ismét asztalhoz telepedett, és ezt mondta nekik:
– Értitek, mit tettem veletek? Ti így hívtok engem, „Mester”, és „Uram”, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy annak erejében, amit én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony, mondom nektek, a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki küldte.
Tudnotok kell: boldogok lesztek, ha így cselekedtek.
Nem mindnyájatokról beszélek. Én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: Aki kenyeremet eszi, az emelte fel a sarkát ellenem. Már most mondom nektek, mielőtt még megtörténik, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok az. Bizony, bizony, mondom nektek, aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.
Miután Jézus elmondta ezeket, megrendült lelkében, és tanúságot tett e szavakkal:
– Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárulni készül engem.
Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél? Az asztalnál közvetlenül Jézus mellett volt egyik tanítványa, az, akit Jézus szeretett. Simon Péter intett neki, hogy tudakolja meg, kiről beszél. Az ráhajolt Jézus keblére, és megkérdezte tőle:
– Ki az, Uram?
– Az – feleli Jézus –, akinek én mártom be a falatot, és neki adom.
Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdásnak, a Karióti Simon fiának. A falat után belément a Sátán. Jézus pedig így szólt hozzá:
– Tedd meg hamar, amit meg kell tenned!
Az ott ülők közül senki sem értette, miért mondja ezt neki. Egyesek azt gondolták, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, Jézus azt mondja neki:
„Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre”, vagy hogy a szegényeknek adjon valamit. Miután elfogadta a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
Amikor kiment, Jézus így szólt:
– Most dicsőíttetett meg az Emberfia, és Isten megdicsőült benne. Mivel Isten megdicsőült benne, Isten meg fogja dicsőíteni önmagában, sőt azonnal megdicsőíti.
– Fiacskáim, még egy kis ideig veletek vagyok. Kerestek majd, de ahogy megmondtam a zsidóknak, „ahova én megyek, oda ti nem jöhettek”, most nektek is ezt mondom. Új parancsolatot adok nektek: szeressétek egymást! Azzal a szeretettel szeressétek ti is egymást, amellyel szerettelek benneteket! Arról fogja megtudni mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.
Simon Péter mondta neki:
– Uram, hova mégy? – kérdezi Simon Péter.
– Ahova én megyek – válaszolta Jézus –, oda most nem jöhetsz, de később majd követni fogsz.
– Uram, miért nem követhetlek most? – mondta neki Péter. – Az életemet adom érted!
– Az életedet adod értem? – válaszolja Jézus.
– Bizony, bizony, mondom neked, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.
Jézus annak tudatában, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy Istentől jött, és Istenhez tér vissza: felkelt az asztaltól, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát, aztán vizet öntött egy mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és megtörölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. Mikor Simon Péterhez ért, az így szólt hozzá:
– Uram, te mosod meg az én lábamat?
Jézus így válaszolt neki:
– Amit én teszek, most még nem érted, de később majd meg fogod érteni.
– Nem, az én lábamat nem mosod meg soha! –mondta neki Péter.
– Ha nem moslak meg – feleli Jézus –, akkor semmi közöd sincs hozzám.
– Uram – mondta Péter –, akkor ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!
– Aki megfürdött – válaszolja neki Jézus –, annak nincs szüksége másra, csak arra, hogy a lábát mossa meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind.
Tudta ugyanis, ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”
Miután megmosta a lábukat, felvette felsőruháját, ismét asztalhoz telepedett, és ezt mondta nekik:
– Értitek, mit tettem veletek? Ti így hívtok engem, „Mester”, és „Uram”, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy annak erejében, amit én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony, mondom nektek, a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki küldte.
Tudnotok kell: boldogok lesztek, ha így cselekedtek.
Nem mindnyájatokról beszélek. Én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: Aki kenyeremet eszi, az emelte fel a sarkát ellenem. Már most mondom nektek, mielőtt még megtörténik, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok az. Bizony, bizony, mondom nektek, aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.
Miután Jézus elmondta ezeket, megrendült lelkében, és tanúságot tett e szavakkal:
– Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárulni készül engem.
Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél? Az asztalnál közvetlenül Jézus mellett volt egyik tanítványa, az, akit Jézus szeretett. Simon Péter intett neki, hogy tudakolja meg, kiről beszél. Az ráhajolt Jézus keblére, és megkérdezte tőle:
– Ki az, Uram?
– Az – feleli Jézus –, akinek én mártom be a falatot, és neki adom.
Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdásnak, a Karióti Simon fiának. A falat után belément a Sátán. Jézus pedig így szólt hozzá:
– Tedd meg hamar, amit meg kell tenned!
Az ott ülők közül senki sem értette, miért mondja ezt neki. Egyesek azt gondolták, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, Jézus azt mondja neki:
„Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre”, vagy hogy a szegényeknek adjon valamit. Miután elfogadta a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
Amikor kiment, Jézus így szólt:
– Most dicsőíttetett meg az Emberfia, és Isten megdicsőült benne. Mivel Isten megdicsőült benne, Isten meg fogja dicsőíteni önmagában, sőt azonnal megdicsőíti.
– Fiacskáim, még egy kis ideig veletek vagyok. Kerestek majd, de ahogy megmondtam a zsidóknak, „ahova én megyek, oda ti nem jöhettek”, most nektek is ezt mondom. Új parancsolatot adok nektek: szeressétek egymást! Azzal a szeretettel szeressétek ti is egymást, amellyel szerettelek benneteket! Arról fogja megtudni mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.
Simon Péter mondta neki:
– Uram, hova mégy? – kérdezi Simon Péter.
– Ahova én megyek – válaszolta Jézus –, oda most nem jöhetsz, de később majd követni fogsz.
– Uram, miért nem követhetlek most? – mondta neki Péter. – Az életemet adom érted!
– Az életedet adod értem? – válaszolja Jézus.
– Bizony, bizony, mondom neked, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.