18
Miután ezeket mondta, Jézus kiment tanítványaival a Kidron-patakon túlra. Volt ott egy kert, oda ment be tanítványaival együtt.
Júdás, aki elárulta őt, szintén ismerte ezt a helyet, mert Jézus gyakran ment oda tanítványaival. Júdás tehát, miután maga mellé vette a katonák csapatát, a főpapoktól és a farizeusoktól küldött templomi őröket, odament fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel.
Akkor Jézus, mivel tudta, mi minden vár rá, előlépett, és így szólt hozzájuk:
– Kit kerestek?
– A Názáreti Jézust – válaszolták.
– Én vagyok – mondta nekik.
Ott állt velük Júdás is, aki elárulta őt. Amikor azt mondta nekik: „Én vagyok” –, visszatántorodtak, és a földre rogytak. Ekkor újra megkérdezte tőlük:
– Kit kerestek?
– A Názáreti Jézust – mondták.
Jézus így szólt:
– Megmondtam nektek, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek, hagyjátok ezeket elmenni!
Így kellett beteljesednie annak az igének, amelyet mondott: „Azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit.”
Simon Péternél volt egy kard. Előhúzta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. A szolga neve Malkus volt.
Erre Jézus így szólt Péterhez:
– Tedd hüvelyébe a kardot! Talán ne igyam ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?
A katonák csapata, az ezredes és a zsidók templomőrei ekkor elfogták Jézust, és megkötözték.
Először Annáshoz vitték, aki apósa volt Kaifásnak, aki főpap volt abban az esztendőben. Kaifás volt az, aki azt tanácsolta a zsidóknak: „Jobb, ha egy ember hal meg a népért.”
Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal együtt a főpap palotájába. Péter pedig kívül állt az ajtónál. Kiment tehát a másik tanítvány, a főpap ismerőse, és szólt az ajtónál álló szolgálónak, és bevitte Pétert. Az ajtónál álló szolgáló ekkor így szólt Péterhez:
– Nem ennek az embernek a tanítványa vagy te is?
– Nem vagyok az – mondta.
Ott álltak a szolgák és a templomőrök, akik tüzet raktak, mert hideg volt, és melegedtek. Péter is ott állt köztük, és melegedett.
A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust. Jézus így válaszolt neki:
– Én nyilvánosan szóltam a világhoz. Mindig a zsinagógában és a Templomban tanítottam, ahol a zsidók mindannyian összejönnek, és titokban nem beszéltem semmit. Miért kérdezel engem? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik! Ők jól tudják, mit mondtam.
Amikor ezt mondta, az ott álló szolgák közül az egyik arcul ütötte Jézust, és így szólt:
– Így felelsz a főpapnak?
Jézus így válaszolt neki:
– Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?
Annás ezután megkötözve elküldte Kaifáshoz, a főpaphoz.
Simon Péter pedig ott állt, és melegedett. Ekkor így szóltak hozzá:
– Ugye te is az ő tanítványa vagy? Ő tagadta, és ezt mondta:
– Nem vagyok az.
A főpap egyik szolgája, annak a rokona, akinek Péter levágta a fülét, így szólt:
– Ugye téged is láttalak vele együtt a kertben?
Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas.
Jézust Kaifástól a helytartóságra vitték. Hajnal volt. Akik vitték, maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak, és megehessék a húsvéti vacsorát. Pilátus tehát kijött hozzájuk az épület elé, és megkérdezte:
– Mivel vádoljátok ezt az embert?
– Ha nem volna gonosztevő – válaszolták –,nem adtuk volna át neked.
– Fogjátok, és ítéljétek el törvényetek szerint! –mondta nekik Pilátus.
– Nekünk senkit sincs jogunk megölni! – válaszolták a zsidók.
Így kellett beteljesednie Jézus szavának, amelyet akkor mondott, amikor jelezte, hogy milyen halállal fog meghalni.
Pilátus azután ismét bement a helytartóságra, behívatta Jézust, és megkérdezte tőle:
– Te vagy a zsidók királya?
– Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam? – válaszolta Jézus.
– Hát zsidó vagyok én? – mondta Pilátus. – A te néped és a főpapok adtak át nekem téged. Mit tettél?
Jézus így felelt:
– Az én királyi hatalmam nem e világból való. Ha királyi hatalmam ebből a világból való volna, az enyéim harcoltak volna, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én királyi hatalmam nem innét való.
– Akkor hát mégis király vagy? – kérdezte Pilátus.
Jézus így válaszolt:
– Te mondod, hogy király vagyok – válaszolta Jézus. – Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindenki, aki az igazságból való, hallgat szavamra.
– Mi az igazság? – kérdezte Pilátus.
Miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk:
– Én nem találok benne semmiféle bűnt. Szokás nálatok, hogy valakit szabadon bocsássak a húsvét alkalmával. Akarjátok-e hát, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?
Ekkor újra kiáltozni kezdtek:
– Ne őt, hanem Barabást!
Ez a Barabás pedig rabló volt.
Júdás, aki elárulta őt, szintén ismerte ezt a helyet, mert Jézus gyakran ment oda tanítványaival. Júdás tehát, miután maga mellé vette a katonák csapatát, a főpapoktól és a farizeusoktól küldött templomi őröket, odament fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel.
Akkor Jézus, mivel tudta, mi minden vár rá, előlépett, és így szólt hozzájuk:
– Kit kerestek?
– A Názáreti Jézust – válaszolták.
– Én vagyok – mondta nekik.
Ott állt velük Júdás is, aki elárulta őt. Amikor azt mondta nekik: „Én vagyok” –, visszatántorodtak, és a földre rogytak. Ekkor újra megkérdezte tőlük:
– Kit kerestek?
– A Názáreti Jézust – mondták.
Jézus így szólt:
– Megmondtam nektek, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek, hagyjátok ezeket elmenni!
Így kellett beteljesednie annak az igének, amelyet mondott: „Azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit.”
Simon Péternél volt egy kard. Előhúzta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. A szolga neve Malkus volt.
Erre Jézus így szólt Péterhez:
– Tedd hüvelyébe a kardot! Talán ne igyam ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?
A katonák csapata, az ezredes és a zsidók templomőrei ekkor elfogták Jézust, és megkötözték.
Először Annáshoz vitték, aki apósa volt Kaifásnak, aki főpap volt abban az esztendőben. Kaifás volt az, aki azt tanácsolta a zsidóknak: „Jobb, ha egy ember hal meg a népért.”
Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal együtt a főpap palotájába. Péter pedig kívül állt az ajtónál. Kiment tehát a másik tanítvány, a főpap ismerőse, és szólt az ajtónál álló szolgálónak, és bevitte Pétert. Az ajtónál álló szolgáló ekkor így szólt Péterhez:
– Nem ennek az embernek a tanítványa vagy te is?
– Nem vagyok az – mondta.
Ott álltak a szolgák és a templomőrök, akik tüzet raktak, mert hideg volt, és melegedtek. Péter is ott állt köztük, és melegedett.
A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust. Jézus így válaszolt neki:
– Én nyilvánosan szóltam a világhoz. Mindig a zsinagógában és a Templomban tanítottam, ahol a zsidók mindannyian összejönnek, és titokban nem beszéltem semmit. Miért kérdezel engem? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik! Ők jól tudják, mit mondtam.
Amikor ezt mondta, az ott álló szolgák közül az egyik arcul ütötte Jézust, és így szólt:
– Így felelsz a főpapnak?
Jézus így válaszolt neki:
– Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?
Annás ezután megkötözve elküldte Kaifáshoz, a főpaphoz.
Simon Péter pedig ott állt, és melegedett. Ekkor így szóltak hozzá:
– Ugye te is az ő tanítványa vagy? Ő tagadta, és ezt mondta:
– Nem vagyok az.
A főpap egyik szolgája, annak a rokona, akinek Péter levágta a fülét, így szólt:
– Ugye téged is láttalak vele együtt a kertben?
Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas.
Jézust Kaifástól a helytartóságra vitték. Hajnal volt. Akik vitték, maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak, és megehessék a húsvéti vacsorát. Pilátus tehát kijött hozzájuk az épület elé, és megkérdezte:
– Mivel vádoljátok ezt az embert?
– Ha nem volna gonosztevő – válaszolták –,nem adtuk volna át neked.
– Fogjátok, és ítéljétek el törvényetek szerint! –mondta nekik Pilátus.
– Nekünk senkit sincs jogunk megölni! – válaszolták a zsidók.
Így kellett beteljesednie Jézus szavának, amelyet akkor mondott, amikor jelezte, hogy milyen halállal fog meghalni.
Pilátus azután ismét bement a helytartóságra, behívatta Jézust, és megkérdezte tőle:
– Te vagy a zsidók királya?
– Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam? – válaszolta Jézus.
– Hát zsidó vagyok én? – mondta Pilátus. – A te néped és a főpapok adtak át nekem téged. Mit tettél?
Jézus így felelt:
– Az én királyi hatalmam nem e világból való. Ha királyi hatalmam ebből a világból való volna, az enyéim harcoltak volna, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én királyi hatalmam nem innét való.
– Akkor hát mégis király vagy? – kérdezte Pilátus.
Jézus így válaszolt:
– Te mondod, hogy király vagyok – válaszolta Jézus. – Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindenki, aki az igazságból való, hallgat szavamra.
– Mi az igazság? – kérdezte Pilátus.
Miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk:
– Én nem találok benne semmiféle bűnt. Szokás nálatok, hogy valakit szabadon bocsássak a húsvét alkalmával. Akarjátok-e hát, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?
Ekkor újra kiáltozni kezdtek:
– Ne őt, hanem Barabást!
Ez a Barabás pedig rabló volt.