19
Akkor Pilátus elvitette és megkorbácsoltatta Jézust.
A katonák tövisből koronát fontak, s a fejére tették. Bíborköpenyt adtak rá,
odajárultak hozzá, ezt mondták: „Üdvözlégy, zsidók királya!”, és ütéseket mértek rá.
Pilátus ismét kiment az épület elé, és így szólt hozzájuk:
– Íme, kihoztam őt nektek, hogy lássátok, semmiféle bűnt nem találok benne.
Ekkor kijött Jézus, rajta a töviskorona és a bíborköpeny. Pilátus így szólt hozzájuk:
– Íme, az ember!
Amint a főpapok és a templomőrök meglátták Jézust, így kiáltoztak:
– Feszítsd meg, feszítsd meg! Pilátus pedig ezt mondta nekik:
– Fogjátok ti magatok, és feszítsétek meg ti! Én ugyanis nem találom bűnösnek.
A zsidók így válaszoltak neki:
– Nekünk Törvényünk van, és a Törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát.
Amikor Pilátus ezt meghallotta, nagyon megrémült.
Ismét bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézust:
– Honnan való vagy te?
De Jézus nem válaszolt neki. Pilátus így szólt hozzá:
– Nekem nem válaszolsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek?
Jézus így válaszolt:
– Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne.
Ettől fogva Pilátus igyekezett őt szabadon bocsátani.
De a zsidók így kiáltoztak:
– Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja. Hiszen aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak.
Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet kövezett udvarnak, héberül pedig gabbatának neveztek. A húsvéti előkészület napja volt, dél felé járt az idő. Pilátus így szólt a zsidókhoz:
– Íme, a királyotok!
– El vele, el vele, feszítsd meg őt! – kiáltották.
– A királyotokat feszítsem meg? – kérdezte Pilátus.
– Nincs más királyunk, csak a Császár! – válaszolták a főpapok.
Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék. Azok tehát átvették Jézust.
Ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgynevezett „Koponya” helyhez, amelyet héberül Golgotának neveznek. Ott megfeszítették, és vele másik kettőt jobbról-balról; középen volt Jézus. Pilátus feliratot is készíttetett, és ráerősíttette a keresztre. Ez volt ráírva: „A Názáreti Jézus, a zsidók királya.” A zsidók közül sokan olvasták ezt a feliratot, ami héberül, latinul és görögül volt írva, ugyanis közel volt a városhoz az a hely, ahol Jézust megfeszítették. A zsidók főpapjai akkor szóltak Pilátusnak:
– Ne hagyd, hogy ez álljon a feliraton: „A zsidók királya!” – hanem ahogy ő mondta: „A zsidók királya vagyok.”
– Amit írtam, megírtam – válaszolta Pilátus.
A katonák pedig, miután keresztre feszítették Jézust, fogták felsőruháit, elosztották négy részre, mindegyik katonának egy-egy részt. Fogták az ingét is, de mivel az ing varratlan volt, felülről végig egybeszőve, ezt mondták egymásnak:
– Ne hasítsuk el, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!
Így teljesedett be az Írás: Elosztották ruháimat maguk között, és ingemre sorsot vetettek. Ezt tették a katonák.
Jézus keresztjénél ott állt anyja, és anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, valamint a magdalai Mária. Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához:
– Asszony, íme, a te fiad!
Azután így szólt a tanítványhoz:
– Íme, a te anyád!
És ettől az órától fogva magához fogadta őt az a tanítvány.
Ezután Jézus, mivel tudta, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt:
– Szomjazom!
Volt ott egy silány borral teli edény. Izsópra tűztek egy borral átitatott szivacsot, és a szájához tartották. Miután Jézus elfogadta, ezt mondta:
– Elvégeztetett!
És fejét lehajtva, kiadta lelkét.
Mivel az előkészület napja volt, a zsidók nem akarták, hogy a testek szombaton a kereszten maradjanak – annál is inkább, mert az a szombat nagy nap volt –, arra kérték hát Pilátust, hogy törjék el a lábszárcsontjukat, és vegyék le őket. Ezért odamentek a katonák, és eltörték az egyik, majd a másik vele együtt megfeszített ember lábszárcsontját. Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el, hanem az egyik katona lándzsáját az oldalába döfte, ahonnét azonnal vér és víz jött ki. Aki pedig ezt látta, tanúságot tesz róla, és tanúságtétele igaz, és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.
Ezek pedig azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: Csontját ne törjék meg. Az Írásnak egy másik helye pedig így szól: Majd azt fogják nézni, akit átszúrtak.
Ezután Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt – de csak titokban, mert félt a zsidóktól –, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte neki. Elment tehát, és levette Jézus testét. Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment hozzá, és mirhából és aloéból készült kenetet hozott, mintegy százfontnyit. Fogták tehát Jézus testét, és leplekbe takarták az illatszerekkel együtt, ahogy a zsidóknál szokás temetni. Azon a helyen, ahol Jézust keresztre feszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek. Mivel közel volt a sír, a zsidók ünnepi előkészülete miatt ott helyezték el Jézust.
Pilátus ismét kiment az épület elé, és így szólt hozzájuk:
– Íme, kihoztam őt nektek, hogy lássátok, semmiféle bűnt nem találok benne.
Ekkor kijött Jézus, rajta a töviskorona és a bíborköpeny. Pilátus így szólt hozzájuk:
– Íme, az ember!
Amint a főpapok és a templomőrök meglátták Jézust, így kiáltoztak:
– Feszítsd meg, feszítsd meg! Pilátus pedig ezt mondta nekik:
– Fogjátok ti magatok, és feszítsétek meg ti! Én ugyanis nem találom bűnösnek.
A zsidók így válaszoltak neki:
– Nekünk Törvényünk van, és a Törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát.
Amikor Pilátus ezt meghallotta, nagyon megrémült.
Ismét bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézust:
– Honnan való vagy te?
De Jézus nem válaszolt neki. Pilátus így szólt hozzá:
– Nekem nem válaszolsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek?
Jézus így válaszolt:
– Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne.
Ettől fogva Pilátus igyekezett őt szabadon bocsátani.
De a zsidók így kiáltoztak:
– Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja. Hiszen aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak.
Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet kövezett udvarnak, héberül pedig gabbatának neveztek. A húsvéti előkészület napja volt, dél felé járt az idő. Pilátus így szólt a zsidókhoz:
– Íme, a királyotok!
– El vele, el vele, feszítsd meg őt! – kiáltották.
– A királyotokat feszítsem meg? – kérdezte Pilátus.
– Nincs más királyunk, csak a Császár! – válaszolták a főpapok.
Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék. Azok tehát átvették Jézust.
Ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgynevezett „Koponya” helyhez, amelyet héberül Golgotának neveznek. Ott megfeszítették, és vele másik kettőt jobbról-balról; középen volt Jézus. Pilátus feliratot is készíttetett, és ráerősíttette a keresztre. Ez volt ráírva: „A Názáreti Jézus, a zsidók királya.” A zsidók közül sokan olvasták ezt a feliratot, ami héberül, latinul és görögül volt írva, ugyanis közel volt a városhoz az a hely, ahol Jézust megfeszítették. A zsidók főpapjai akkor szóltak Pilátusnak:
– Ne hagyd, hogy ez álljon a feliraton: „A zsidók királya!” – hanem ahogy ő mondta: „A zsidók királya vagyok.”
– Amit írtam, megírtam – válaszolta Pilátus.
A katonák pedig, miután keresztre feszítették Jézust, fogták felsőruháit, elosztották négy részre, mindegyik katonának egy-egy részt. Fogták az ingét is, de mivel az ing varratlan volt, felülről végig egybeszőve, ezt mondták egymásnak:
– Ne hasítsuk el, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!
Így teljesedett be az Írás: Elosztották ruháimat maguk között, és ingemre sorsot vetettek. Ezt tették a katonák.
Jézus keresztjénél ott állt anyja, és anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, valamint a magdalai Mária. Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához:
– Asszony, íme, a te fiad!
Azután így szólt a tanítványhoz:
– Íme, a te anyád!
És ettől az órától fogva magához fogadta őt az a tanítvány.
Ezután Jézus, mivel tudta, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt:
– Szomjazom!
Volt ott egy silány borral teli edény. Izsópra tűztek egy borral átitatott szivacsot, és a szájához tartották. Miután Jézus elfogadta, ezt mondta:
– Elvégeztetett!
És fejét lehajtva, kiadta lelkét.
Mivel az előkészület napja volt, a zsidók nem akarták, hogy a testek szombaton a kereszten maradjanak – annál is inkább, mert az a szombat nagy nap volt –, arra kérték hát Pilátust, hogy törjék el a lábszárcsontjukat, és vegyék le őket. Ezért odamentek a katonák, és eltörték az egyik, majd a másik vele együtt megfeszített ember lábszárcsontját. Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el, hanem az egyik katona lándzsáját az oldalába döfte, ahonnét azonnal vér és víz jött ki. Aki pedig ezt látta, tanúságot tesz róla, és tanúságtétele igaz, és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.
Ezek pedig azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: Csontját ne törjék meg. Az Írásnak egy másik helye pedig így szól: Majd azt fogják nézni, akit átszúrtak.
Ezután Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt – de csak titokban, mert félt a zsidóktól –, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte neki. Elment tehát, és levette Jézus testét. Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment hozzá, és mirhából és aloéból készült kenetet hozott, mintegy százfontnyit. Fogták tehát Jézus testét, és leplekbe takarták az illatszerekkel együtt, ahogy a zsidóknál szokás temetni. Azon a helyen, ahol Jézust keresztre feszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek. Mivel közel volt a sír, a zsidók ünnepi előkészülete miatt ott helyezték el Jézust.