5
Ezután volt egy zsidó ünnep, Jézus pedig felment Jeruzsálembe.
Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Beteszdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben. 4[] Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle:
– Akarsz egészséges lenni?
A beteg így válaszolt neki:
– Uram, nincs senki, aki levigyen a medencébe, amikor felkavarodik a víz; s amikor oda akarok menni, valaki más ereszkedik be előttem.
Jézus azt mondta neki:
– Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!
Az ember azonnal meggyógyult. Fogta a hordágyát, és járni kezdett.
Aznap pedig szombat volt. A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez:
– Szombat van, nem szabad az ágyadat vinned.
Ő így válaszolt nekik:
– Aki meggyógyított, az mondta nekem: „Fogd a fekhelyedet, és járj!”
Megkérdezték tőle:
– Ki az az ember, aki azt mondta neked: „Fogd, és járj!”?
De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus eltűnt a körülöttük álló sokaság miatt.
Később Jézus rátalált a Templomban, és ezt mondta neki:
– Íme, meggyógyultál! Többé ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjék veled!
Az ember elment, és tudatta a zsidókkal, hogy Jézus az, aki meggyógyította.
A zsidók ezért üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezt. De ő így válaszolt nekik:
– Az én Atyám még mindig munkálkodik, és én is munkálkodom.
Ezért aztán a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem még Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát Istennel.
Erre Jézus ezt válaszolta:
– Bizony, bizony, mondom nektek, a Fiú önmagától semmit sem tehet, hacsak nem látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, ugyanúgy, mint ő. Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Sőt még nagyobb műveket is meg fog neki mutatni, hogy csodálkozzatok. Valóban, ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya ugyanis nem ítélkezik senki fölött: minden ítéletet a Fiúnak adott át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogy az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát sem tiszteli, aki őt küldte.
Bizony, bizony, mondom nektek, aki hallgatja szavamat, és hisz abban, aki küldött engem, annak örök élete van. Nem megy ítéletre, hanem már átment a halálból az életbe. Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, sőt már itt van, amikor a halottak meghallják Isten Fiának hangját, és akik meghallják, élni fognak. Mert ahogy az Atya önmagában birtokolja az életet, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában; és arra is hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.
Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindazok, akik a sírban vannak, meghallják majd az ő hangját, és előjönnek. Akik jót tettek, az életre támadnak fel; akik pedig rosszat cselekedtek, az ítéletre támadnak fel.
Én magamtól nem tehetek semmit. Ahogy hallom, úgy ítélek; és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem Annak az akaratát, aki küldött engem.
Ha magam mellett tennék tanúságot, tanúságtételemnek nem lenne értéke. Van más, aki tanúságot tesz mellettem, és tudom, hogy a tanúságtétel, amellyel mellettem tanúskodik, érvényes. Ti követeket küldtetek Jánoshoz, és ő tanúságot tett az igazságról. Mellettem nem ember tesz tanúságot, de azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek. János égő és világító lámpás volt, de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni.
A mellettem szóló tanúságtétel nagyobb Jánosénál: a művek, amiket az Atya bízott rám, hogy véghezvigyem őket. Maguk a művek, amiket teszek, tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött engem. Az Atya, aki küldött engem, tanúságot tesz rólam. De ti az ő hangját sohasem hallottátok, arcát sohasem láttátok, és szava nincs meg bennetek maradandóan, mert annak, akit ő küldött, nem hisztek. Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy általuk megtaláljátok az örök életet. Mellettem tesznek tanúságot ezek! Mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!
Nem emberektől kapok dicsőséget. Egyébként ismerlek benneteket: nincs bennetek Isten iránti szeretet. Én Atyám nevében jöttem, és ti nem fogadtok be; ha más a maga nevében jönne, azt befogadnátok. Hogyan is tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, és nem keresitek azt a dicsőséget, amelyik az egy Istentől jön?
Ne gondoljátok, hogy én foglak majd vádolni benneteket az Atyánál. A vádlótok Mózes, akiben ti reménykedtek. Ugyanis ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, mert ő rólam írt. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni az én szavaimnak?
Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Beteszdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben. 4[] Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle:
– Akarsz egészséges lenni?
A beteg így válaszolt neki:
– Uram, nincs senki, aki levigyen a medencébe, amikor felkavarodik a víz; s amikor oda akarok menni, valaki más ereszkedik be előttem.
Jézus azt mondta neki:
– Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!
Az ember azonnal meggyógyult. Fogta a hordágyát, és járni kezdett.
Aznap pedig szombat volt. A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez:
– Szombat van, nem szabad az ágyadat vinned.
Ő így válaszolt nekik:
– Aki meggyógyított, az mondta nekem: „Fogd a fekhelyedet, és járj!”
Megkérdezték tőle:
– Ki az az ember, aki azt mondta neked: „Fogd, és járj!”?
De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus eltűnt a körülöttük álló sokaság miatt.
Később Jézus rátalált a Templomban, és ezt mondta neki:
– Íme, meggyógyultál! Többé ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjék veled!
Az ember elment, és tudatta a zsidókkal, hogy Jézus az, aki meggyógyította.
A zsidók ezért üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezt. De ő így válaszolt nekik:
– Az én Atyám még mindig munkálkodik, és én is munkálkodom.
Ezért aztán a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem még Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát Istennel.
Erre Jézus ezt válaszolta:
– Bizony, bizony, mondom nektek, a Fiú önmagától semmit sem tehet, hacsak nem látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, ugyanúgy, mint ő. Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Sőt még nagyobb műveket is meg fog neki mutatni, hogy csodálkozzatok. Valóban, ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya ugyanis nem ítélkezik senki fölött: minden ítéletet a Fiúnak adott át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogy az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát sem tiszteli, aki őt küldte.
Bizony, bizony, mondom nektek, aki hallgatja szavamat, és hisz abban, aki küldött engem, annak örök élete van. Nem megy ítéletre, hanem már átment a halálból az életbe. Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, sőt már itt van, amikor a halottak meghallják Isten Fiának hangját, és akik meghallják, élni fognak. Mert ahogy az Atya önmagában birtokolja az életet, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában; és arra is hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.
Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindazok, akik a sírban vannak, meghallják majd az ő hangját, és előjönnek. Akik jót tettek, az életre támadnak fel; akik pedig rosszat cselekedtek, az ítéletre támadnak fel.
Én magamtól nem tehetek semmit. Ahogy hallom, úgy ítélek; és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem Annak az akaratát, aki küldött engem.
Ha magam mellett tennék tanúságot, tanúságtételemnek nem lenne értéke. Van más, aki tanúságot tesz mellettem, és tudom, hogy a tanúságtétel, amellyel mellettem tanúskodik, érvényes. Ti követeket küldtetek Jánoshoz, és ő tanúságot tett az igazságról. Mellettem nem ember tesz tanúságot, de azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek. János égő és világító lámpás volt, de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni.
A mellettem szóló tanúságtétel nagyobb Jánosénál: a művek, amiket az Atya bízott rám, hogy véghezvigyem őket. Maguk a művek, amiket teszek, tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött engem. Az Atya, aki küldött engem, tanúságot tesz rólam. De ti az ő hangját sohasem hallottátok, arcát sohasem láttátok, és szava nincs meg bennetek maradandóan, mert annak, akit ő küldött, nem hisztek. Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy általuk megtaláljátok az örök életet. Mellettem tesznek tanúságot ezek! Mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!
Nem emberektől kapok dicsőséget. Egyébként ismerlek benneteket: nincs bennetek Isten iránti szeretet. Én Atyám nevében jöttem, és ti nem fogadtok be; ha más a maga nevében jönne, azt befogadnátok. Hogyan is tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, és nem keresitek azt a dicsőséget, amelyik az egy Istentől jön?
Ne gondoljátok, hogy én foglak majd vádolni benneteket az Atyánál. A vádlótok Mózes, akiben ti reménykedtek. Ugyanis ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, mert ő rólam írt. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni az én szavaimnak?
Jegyzetek
5,4 Ilyen helyzetben a [] arra utal, hogy a szöveg gondozói az NA28-ban a vers kihagyása mellett döntöttek.