4
Amikor Jézusnak tudomására jutott, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János –
bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai –,
elhagyta Júdeát, és ismét Galileába ment.
Szamarián kellett átmennie.
Így jutott el Szamaria egyik városához, amelynek Szikar volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákob forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál. Délfelé járt. Egy szamaritánus asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá:
– Adj innom!
Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. A szamaritánus asszony ezt mondta:
– Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én szamaritánus nő vagyok?
A zsidók ugyanis nem használnak a szamaritánusokkal közös edényeket.
Jézus így válaszolt:
– Ha ismernéd Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád „Adj innom!”, akkor te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.
Az asszony így szólt hozzá:
– Uram, merítőedényed sincs, és a kút mély. Honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb vagy atyánknál, Jákobnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?
Jézus így válaszolt neki:
– Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki majd abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik. A víz, amit majd én adok neki, forrássá lesz benne, amely az örök életre buzog.
Az asszony erre ezt mondta:
– Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam meg többé, és ne kelljen idejárnom meríteni!
Jézus így szólt hozzá:
– Menj el, hívd a férjed, és jöjj vissza!
Az asszony így válaszolt:
– Nincs férjem.
Jézus erre ezt mondta:
– Jól mondtad, „nincs férjem”, mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem a férjed. Ebben igazat mondtál.
Az asszony ekkor így felelt:
– Uram, látom, hogy próféta vagy. Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a Hely, ahol Istent imádni kell.
Jézus így válaszolt:
– Higgy nekem, asszony, eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, és nem is Jeruzsálemben imádjátok majd az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól jön. Igen, eljön az óra – sőt már itt van –, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres. Az Isten lélek, és akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.
Az asszony így felelt:
– Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek; és amikor eljön, mindent nyilvánvalóvá tesz előttünk.
Jézus ezt mondta neki:
– Én vagyok az, aki veled beszélek.
Tanítványai éppen ekkor értek oda, és csodálkoztak azon, hogy egy asszonnyal beszélget, mégsem mondta egyikük sem: „Mit akarsz?”, vagy
„Miről beszélsz vele?” Az asszony pedig otthagyta korsóját, bement a városba, és szólt az embereknek:
– Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem. Vajon nem ő a Krisztus?
Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.
Közben a tanítványai kérték:
– Rabbi, egyél!
– Nekem van ételem, amit egyek, amit ti nem ismertek – válaszolta.
A tanítványok erre egymást kérdezgették:
– Talán hozott neki valaki enni?
Jézus ezt mondta nekik:
– Az én táplálékom az, hogy megtegyem Annak akaratát, aki küldött engem, és véghezvigyem az ő művét. Ugye ti magatok mondjátok, „Még négy hónap, és jön az aratás?” Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és figyeljétek a mezőket. Szőkék, az aratásra várnak. Az arató már megkapja bérét, és begyűjti a termést az örök életre, úgyhogy együtt örül a vető és az arató. Mert ebben az esetben igaz a mondás, „Az egyik vet, a másik arat”. Elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok. Mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.
Abból a városból pedig a szamaritánusok közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: „Megmondott nekem mindent, amit tettem.” Amikor a szamaritánusok Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig. Az ő szavának sokkal többen hittek. Mondták is az asszonynak:
– Már nem azért hiszünk, amit te mondtál, hanem mert mi magunk hallottuk, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.
E két nap után elment onnan Galileába. Maga Jézus már korábban tanúságot tett arról, hogy nincs becsülete a prófétának a saját hazájában. Amikor tehát Galileába érkezett, befogadták azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, mivel ők is ott voltak.
Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta.
Kafarnaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia. Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert az halálán van. Erre Jézus ezt mondta neki:
– Ha nem láttok jeleket és csodákat, bizony nem hisztek.
A királyi tisztviselő újra kérte:
– Uram, jöjj, mielőtt a gyermekem meghal!
Jézus erre így válaszolt:
– Menj! A fiad él.
Az ember hitt a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult. Még útban volt hazafelé, amikor szembejöttek vele szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él. Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Azt mondták neki:
– Tegnap délután egy órakor hagyta el a láz.
Az apa ráébredt, hogy ez éppen abban az órában történt, amikor ezt mondta neki Jézus: „A fiad él.” És hitt ő, valamint egész háza népe.
Ez volt a második jel, amit Jézus tett, amikor Júdeából visszatért Galileába.
Így jutott el Szamaria egyik városához, amelynek Szikar volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákob forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál. Délfelé járt. Egy szamaritánus asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá:
– Adj innom!
Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. A szamaritánus asszony ezt mondta:
– Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én szamaritánus nő vagyok?
A zsidók ugyanis nem használnak a szamaritánusokkal közös edényeket.
Jézus így válaszolt:
– Ha ismernéd Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád „Adj innom!”, akkor te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.
Az asszony így szólt hozzá:
– Uram, merítőedényed sincs, és a kút mély. Honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb vagy atyánknál, Jákobnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?
Jézus így válaszolt neki:
– Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki majd abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik. A víz, amit majd én adok neki, forrássá lesz benne, amely az örök életre buzog.
Az asszony erre ezt mondta:
– Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam meg többé, és ne kelljen idejárnom meríteni!
Jézus így szólt hozzá:
– Menj el, hívd a férjed, és jöjj vissza!
Az asszony így válaszolt:
– Nincs férjem.
Jézus erre ezt mondta:
– Jól mondtad, „nincs férjem”, mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem a férjed. Ebben igazat mondtál.
Az asszony ekkor így felelt:
– Uram, látom, hogy próféta vagy. Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a Hely, ahol Istent imádni kell.
Jézus így válaszolt:
– Higgy nekem, asszony, eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, és nem is Jeruzsálemben imádjátok majd az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól jön. Igen, eljön az óra – sőt már itt van –, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres. Az Isten lélek, és akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.
Az asszony így felelt:
– Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek; és amikor eljön, mindent nyilvánvalóvá tesz előttünk.
Jézus ezt mondta neki:
– Én vagyok az, aki veled beszélek.
Tanítványai éppen ekkor értek oda, és csodálkoztak azon, hogy egy asszonnyal beszélget, mégsem mondta egyikük sem: „Mit akarsz?”, vagy
„Miről beszélsz vele?” Az asszony pedig otthagyta korsóját, bement a városba, és szólt az embereknek:
– Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem. Vajon nem ő a Krisztus?
Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.
Közben a tanítványai kérték:
– Rabbi, egyél!
– Nekem van ételem, amit egyek, amit ti nem ismertek – válaszolta.
A tanítványok erre egymást kérdezgették:
– Talán hozott neki valaki enni?
Jézus ezt mondta nekik:
– Az én táplálékom az, hogy megtegyem Annak akaratát, aki küldött engem, és véghezvigyem az ő művét. Ugye ti magatok mondjátok, „Még négy hónap, és jön az aratás?” Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és figyeljétek a mezőket. Szőkék, az aratásra várnak. Az arató már megkapja bérét, és begyűjti a termést az örök életre, úgyhogy együtt örül a vető és az arató. Mert ebben az esetben igaz a mondás, „Az egyik vet, a másik arat”. Elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok. Mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.
Abból a városból pedig a szamaritánusok közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: „Megmondott nekem mindent, amit tettem.” Amikor a szamaritánusok Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig. Az ő szavának sokkal többen hittek. Mondták is az asszonynak:
– Már nem azért hiszünk, amit te mondtál, hanem mert mi magunk hallottuk, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.
E két nap után elment onnan Galileába. Maga Jézus már korábban tanúságot tett arról, hogy nincs becsülete a prófétának a saját hazájában. Amikor tehát Galileába érkezett, befogadták azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, mivel ők is ott voltak.
Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta.
Kafarnaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia. Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert az halálán van. Erre Jézus ezt mondta neki:
– Ha nem láttok jeleket és csodákat, bizony nem hisztek.
A királyi tisztviselő újra kérte:
– Uram, jöjj, mielőtt a gyermekem meghal!
Jézus erre így válaszolt:
– Menj! A fiad él.
Az ember hitt a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult. Még útban volt hazafelé, amikor szembejöttek vele szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él. Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Azt mondták neki:
– Tegnap délután egy órakor hagyta el a láz.
Az apa ráébredt, hogy ez éppen abban az órában történt, amikor ezt mondta neki Jézus: „A fiad él.” És hitt ő, valamint egész háza népe.
Ez volt a második jel, amit Jézus tett, amikor Júdeából visszatért Galileába.