8
Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére.
De korán reggel ismét megjelent a Templomban, és az egész nép hozzásereglett. Ő pedig leült, és tanította őket.
Ekkor az írástudók és a farizeusok odavezettek egy asszonyt, akit házasságtörésen értek. Középre állították,
és így szóltak Jézushoz:
– Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a Törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Te mit mondasz?
Ezt azért mondták, hogy csapdát állítsanak neki, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik:
– Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ!
Lehajolt, és tovább írt a földre. Azok pedig ezt hallva egymás után elmentek, kezdve a véneken, és egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. Jézus felegyenesedett, és így szólt hozzá:
– Asszony, hol vannak? Senki sem ítélt el téged?
– Senki, Uram – válaszolta.
– Én sem ítéllek el – mondta Jézus. – Menj, és mostantól fogva többé ne vétkezzél!]]
Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik:
– Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.
A farizeusok ekkor így szóltak hozzá:
– Te magad mellett teszel tanúságot. Tanúságtételed nem igaz.
Jézus így válaszolt nekik:
– Még ha önmagam mellett teszek is tanúságot, tanúságtételem igaz, mert tudom, honnan jöttem, és hová térek vissza. Ti test szerint ítéltek. Én nem ítélkezem senki fölött. De még ha ítélkezem is, az én ítéletem érvényes, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki küldött engem. A ti Törvényetekben meg van írva, hogy két embernek a tanúságtétele igaz. Én magam teszek tanúságot önmagamról, és mellettem tesz tanúságot az Atya is, aki küldött engem.
Erre megkérdezték tőle:
– Hol van a te Atyád? Jézus így válaszolt:
– Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.
Mindezeket a Kincstárnál hirdette Jézus, amikor tanított a Templomban, de senki sem tartóztatta le, mert még nem jött el az ő órája.
Majd ismét szólt hozzájuk:
– Én elmegyek, és keresni fogtok engem, de a bűnötökben haltok meg. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.
Erre ezt mondták a zsidók:
– Talán csak nem akar öngyilkos lenni, hogy azt mondja: „Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?”
Ő így folytatta:
– Ti lentről valók vagytok, én viszont fentről vagyok. Ti e világból valók vagytok, én nem e világból való vagyok. Azt mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben. Igen, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meg fogtok halni bűneitekben.
Megkérdezték tehát tőle:
– Hát ki vagy te?
Jézus így válaszolt nekik:
– Az, amit kezdettől fogva hirdetek nektek. Mennyi mindent kellene mondanom rólatok és ítélnem felőletek! De nem! Aki küldött engem, igaz, és én azt hirdetetem a világnak, amit tőle hallottam.
Ők nem értették, hogy az Atyáról beszélt nekik.
Jézus tehát ezt mondta:
– Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor majd megértitek, hogy én vagyok. Semmit nem teszek magamtól, hanem ahogy az Atya tanított engem, azokat hirdetem. Igen, aki küldött engem, velem van; nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.
Amikor ezeket mondta, sokan hinni kezdtek benne. Azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne, így szólt Jézus:
– Ha megmaradtok az én szavamban, akkor valóban tanítványaim vagytok, és megértitek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz majd benneteket.
Így válaszoltak neki:
– Ábrahám leszármazottai vagyunk, és soha nem voltunk rabszolgái senkinek. Hogyan mondhatod hát, „Szabadok lesztek”?
Jézus így válaszolt nekik:
– Bizony, bizony, mondom nektek, aki bűnt követ el, az rabszolgája a bűnnek. A rabszolga pedig nem marad a házban örökre, a fiú viszont örökre ott marad. Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, valóban szabadok lesztek. Jól tudom, hogy Ábrahám leszármazottai vagytok! De nem! Ti meg akartok engem ölni, mert az én szavam számára nincs hely bennetek. Én azt hirdetem, amit az Atyánál láttam, és ti is azt teszitek, amit atyátoktól hallottatok.
Ezt mondták neki:
– A mi atyánk Ábrahám. Jézus így szólt hozzájuk:
– Ha Ábrahám fiai volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek. De ti meg akartok ölni engem, pedig én azt az igazságot hirdettem nektek, amelyet Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem tette. Ti ugyanazt cselekszitek, mint atyátok.
Ezt mondták neki:
– Mi nem paráznaságból születtünk: egy atyánk van, Isten.
Jézus így szólt hozzájuk:
– Ha Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől jöttem, és vagyok itt jelen. Nem magamtól jöttem, hanem Ő küldött engem. Miért nem értitek, amit mondok? Mert nem vagytok képesek arra, hogy hallgassátok az én szavamat. Az atya, akitől ti származtok, az ördög, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az pedig kezdettől fogva gyilkos volt, és nem állt meg az igazságban. Igen, nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, azt mondja, ami a sajátja, mert hazug, és a hazugság atyja. Nekem pedig, mivel én az igazságot mondom, nem hisztek. Ki tud közületek engem bűnösnek bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem? Aki Istentől való, Isten igéit hallgatja. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem Istentől valók vagytok.
A zsidók így szóltak hozzá:
– Vajon nincs igazunk, amikor azt mondjuk, hogy te szamaritánus vagy, és ördög van benned?
Jézus így válaszolt:
– Nincs bennem semmiféle ördög, hanem Atyámat tisztelem, ti pedig gyaláztok engem. Én nem keresem a magam dicsőségét: van, Aki keresi, és ő majd ítéletet mond.
Bizony, bizony, mondom nektek, ha valaki megtartja az én szavamat, nem lát halált soha.
A zsidók ezt mondták neki:
– Most már biztosak vagyunk benne, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is, te pedig azt mondod: „Ha valaki megtartja az én szavamat, az nem ízleli meg a halált soha.” Nagyobb lennél atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak! Kinek képzeled magad?
Jézus így válaszolt:
– Ha én magam dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi sem volna. Az én Atyám az, aki megdicsőít engem. Róla ti azt mondjátok, „a mi Istenünk”, pedig nem ismeritek. Én viszont ismerem. És ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóan hazug lennék. De ismerem őt, és megtartom szavát. Ábrahám, a ti atyátok telve volt örömmel, hogy megláthatja az én napomat. Meg is látta, és örvendezett.
A zsidók erre ezt mondták neki:
– Még ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot?
Jézus így felelt nekik:
– Bizony, bizony, mondom nektek, mielőtt Ábrahám létezett volna, én vagyok.
Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a Templomból.
– Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a Törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Te mit mondasz?
Ezt azért mondták, hogy csapdát állítsanak neki, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik:
– Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ!
Lehajolt, és tovább írt a földre. Azok pedig ezt hallva egymás után elmentek, kezdve a véneken, és egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. Jézus felegyenesedett, és így szólt hozzá:
– Asszony, hol vannak? Senki sem ítélt el téged?
– Senki, Uram – válaszolta.
– Én sem ítéllek el – mondta Jézus. – Menj, és mostantól fogva többé ne vétkezzél!]]
Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik:
– Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.
A farizeusok ekkor így szóltak hozzá:
– Te magad mellett teszel tanúságot. Tanúságtételed nem igaz.
Jézus így válaszolt nekik:
– Még ha önmagam mellett teszek is tanúságot, tanúságtételem igaz, mert tudom, honnan jöttem, és hová térek vissza. Ti test szerint ítéltek. Én nem ítélkezem senki fölött. De még ha ítélkezem is, az én ítéletem érvényes, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki küldött engem. A ti Törvényetekben meg van írva, hogy két embernek a tanúságtétele igaz. Én magam teszek tanúságot önmagamról, és mellettem tesz tanúságot az Atya is, aki küldött engem.
Erre megkérdezték tőle:
– Hol van a te Atyád? Jézus így válaszolt:
– Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.
Mindezeket a Kincstárnál hirdette Jézus, amikor tanított a Templomban, de senki sem tartóztatta le, mert még nem jött el az ő órája.
Majd ismét szólt hozzájuk:
– Én elmegyek, és keresni fogtok engem, de a bűnötökben haltok meg. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.
Erre ezt mondták a zsidók:
– Talán csak nem akar öngyilkos lenni, hogy azt mondja: „Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?”
Ő így folytatta:
– Ti lentről valók vagytok, én viszont fentről vagyok. Ti e világból valók vagytok, én nem e világból való vagyok. Azt mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben. Igen, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meg fogtok halni bűneitekben.
Megkérdezték tehát tőle:
– Hát ki vagy te?
Jézus így válaszolt nekik:
– Az, amit kezdettől fogva hirdetek nektek. Mennyi mindent kellene mondanom rólatok és ítélnem felőletek! De nem! Aki küldött engem, igaz, és én azt hirdetetem a világnak, amit tőle hallottam.
Ők nem értették, hogy az Atyáról beszélt nekik.
Jézus tehát ezt mondta:
– Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor majd megértitek, hogy én vagyok. Semmit nem teszek magamtól, hanem ahogy az Atya tanított engem, azokat hirdetem. Igen, aki küldött engem, velem van; nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.
Amikor ezeket mondta, sokan hinni kezdtek benne. Azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne, így szólt Jézus:
– Ha megmaradtok az én szavamban, akkor valóban tanítványaim vagytok, és megértitek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz majd benneteket.
Így válaszoltak neki:
– Ábrahám leszármazottai vagyunk, és soha nem voltunk rabszolgái senkinek. Hogyan mondhatod hát, „Szabadok lesztek”?
Jézus így válaszolt nekik:
– Bizony, bizony, mondom nektek, aki bűnt követ el, az rabszolgája a bűnnek. A rabszolga pedig nem marad a házban örökre, a fiú viszont örökre ott marad. Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, valóban szabadok lesztek. Jól tudom, hogy Ábrahám leszármazottai vagytok! De nem! Ti meg akartok engem ölni, mert az én szavam számára nincs hely bennetek. Én azt hirdetem, amit az Atyánál láttam, és ti is azt teszitek, amit atyátoktól hallottatok.
Ezt mondták neki:
– A mi atyánk Ábrahám. Jézus így szólt hozzájuk:
– Ha Ábrahám fiai volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek. De ti meg akartok ölni engem, pedig én azt az igazságot hirdettem nektek, amelyet Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem tette. Ti ugyanazt cselekszitek, mint atyátok.
Ezt mondták neki:
– Mi nem paráznaságból születtünk: egy atyánk van, Isten.
Jézus így szólt hozzájuk:
– Ha Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől jöttem, és vagyok itt jelen. Nem magamtól jöttem, hanem Ő küldött engem. Miért nem értitek, amit mondok? Mert nem vagytok képesek arra, hogy hallgassátok az én szavamat. Az atya, akitől ti származtok, az ördög, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az pedig kezdettől fogva gyilkos volt, és nem állt meg az igazságban. Igen, nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, azt mondja, ami a sajátja, mert hazug, és a hazugság atyja. Nekem pedig, mivel én az igazságot mondom, nem hisztek. Ki tud közületek engem bűnösnek bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem? Aki Istentől való, Isten igéit hallgatja. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem Istentől valók vagytok.
A zsidók így szóltak hozzá:
– Vajon nincs igazunk, amikor azt mondjuk, hogy te szamaritánus vagy, és ördög van benned?
Jézus így válaszolt:
– Nincs bennem semmiféle ördög, hanem Atyámat tisztelem, ti pedig gyaláztok engem. Én nem keresem a magam dicsőségét: van, Aki keresi, és ő majd ítéletet mond.
Bizony, bizony, mondom nektek, ha valaki megtartja az én szavamat, nem lát halált soha.
A zsidók ezt mondták neki:
– Most már biztosak vagyunk benne, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is, te pedig azt mondod: „Ha valaki megtartja az én szavamat, az nem ízleli meg a halált soha.” Nagyobb lennél atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak! Kinek képzeled magad?
Jézus így válaszolt:
– Ha én magam dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi sem volna. Az én Atyám az, aki megdicsőít engem. Róla ti azt mondjátok, „a mi Istenünk”, pedig nem ismeritek. Én viszont ismerem. És ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóan hazug lennék. De ismerem őt, és megtartom szavát. Ábrahám, a ti atyátok telve volt örömmel, hogy megláthatja az én napomat. Meg is látta, és örvendezett.
A zsidók erre ezt mondták neki:
– Még ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot?
Jézus így felelt nekik:
– Bizony, bizony, mondom nektek, mielőtt Ábrahám létezett volna, én vagyok.
Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a Templomból.