811 Jézus kiment az Olajfák hegyére. 22 Kora reggel ismét megjelent a templomban. A nép mind köréje sereglett, ő pedig leült és tanította őket. 33 Az írástudók és farizeusok akkor egy házasságtörésen ért asszonyt hoztak oda és elébe állították. 44 „Mester, mondták, ezt az asszonyt éppen most érték házasságtörésen. 55 Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyent meg kell kövezni. Te mit mondasz?” 66 Ezzel próbára akarták tenni, hogy aztán vádolhassák. Jézus lehajolt és ujjával írni kezdett a földön. 77 További faggatásukra fölegyenesedett és így szólt hozzájuk: „Aki bűn nélkül van közületek, az vesse rá az első követ!” 88 Aztán újra lehajolt és tovább írt a földön. 99 Ennek hallatára azok egymás után eltávoztak, kezdve az idősebbeken, úgyhogy Jézus egyedül maradt az előtte álló asszonnyal. 1010 Jézus akkor fölegyenesedett: „Asszony, szólt hozzá, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?” 1111 „Senki, Uram!” – felelte. Mire Jézus így szólt: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”
Jézus a világ világossága.
1212 Máskor így beszélt Jézus: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.” 1313 Erre a farizeusok megjegyezték: „Te önmagadról teszel tanúságot, tanúságod tehát nem érvényes.” 1414 Jézus megfelelt nekik: „Még ha magamról teszek is tanúságot, érvényes az én tanúságom, mert tudom, honnan jöttem és hová megyek. 1515 Ti viszont nem tudjátok, honnan jöttem és hová megyek. Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit. 1616 Ha pedig ítélek, ítéletem érvényes, mert nem vagyok egyedül, hanem én és aki küldött engem: az Atya. 1717 Márpedig a ti törvényetek is azt állítja, hogy két ember tanúsága érvényes. 1818 Én teszek tanúságot önmagamról, és tanúságot tesz rólam az is, aki küldött engem: az Atya.” 1919 Erre megkérdezték tőle: „Hol a te Atyád?” „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat, felelte Jézus, ha engemet ismernétek, Atyámat is ismernétek.” 2020 Így beszélt Jézus a kincstárnál, mikor a templomban tanított. De senki sem fogta el őt, mert még nem jött el az ő órája.
A hitetlenség büntetése.
2121 Máskor meg így beszélt Jézus: „Én elmegyek. Ti kerestek majd engem, de meghaltok bűneitekben. 2222 Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.” A zsidók megjegyezték: „Talán csak nem öli meg magát, hogy azt mondja: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?” 2323 De ő megmagyarázta nekik: „Ti innen alulról valók vagytok, én fölülről vagyok; ti e világból vagytok, én nem vagyok ebből a világból. 2424 Azért mondtam nektek: meghaltok bűneitekben. Ha nem hiszitek ugyanis, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.” 2525 Erre megkérdezték: „De hát ki vagy te?” „Az, amit kezdettől fogva mondok nektek” – válaszolta Jézus. 2626 Sokat kellene még rólatok bírálóan mondanom és ítélnem. De aki küldött engem, igaz, és én azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” 2727 Azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik. 2828 Jézus tovább folytatta: „Amikor majd fölmagasztaljátok az Emberfiát, akkor meggyőződtök róla, hogy én vagyok és hogy önmagamtól semmit sem teszek, hanem azt mondom, amire Atyám tanított. 2929 Aki küldött engem, velem van. Nem hagyott magamra, mert én mindenkor azt teszem, ami neki kedves.” 3030 E szavaira sokan hittek benne.
Ábrahám fiai.
3131 Jézus akkor a benne hívő zsidókhoz fordult: „Ha ti kitartotok tanításom mellett, valóban tanítványaim vagytok, 3232 megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” 3333 Ők tiltakoztak: „Ábrahám fiai vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek. Hogyan mondhatod te: szabadok lesztek?” 3434 Bizony, bizony mondom nektek, felelte Jézus, mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. 3535 A szolga nem marad végleg a házban, de a fiú mindig ott marad. 3636 Ha tehát a Fiú tesz szabaddá titeket, valóban szabadok lesztek. 3737 Tudom, hogy Ábrahám fiai vagytok, mégis életemre törtök, mert beszédem nem fog rajtatok. 3838 Én azt mondom, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek, amit a ti atyáitoktól hallottatok.” 3939 Azok közbevágtak: „A mi atyánk Ábrahám.” Jézus azonban szavukon fogta őket: „Ha Ábrahám fiai vagytok, tegyétek is azt, amit Ábrahám tett. 4040 De ti életemre törtök, bár az Istentől hallott igazságot mondom nektek. Ábrahám ezt nem tette. Ti azt teszitek, amit atyáitok tettek.” 4141 De azok visszavágtak: „Mi nem vagyunk törvénytelen fiak, csak egy Atyánk van: Isten.” 4242 Jézus ismét szavukon fogta őket: „Ha Isten volna Atyátok, szeretnétek engem is, mert én Istentől való vagyok és tőle jöttem. Nem a magam nevében jöttem, ő küldött engem. 4343 Miért nem értitek beszédemet? Azért, mert nem tudjátok meghallgatni szavaimat. 4444 A ti atyátok az ördög, és atyátok kívánságait akarjátok követni. Gyilkos az kezdet óta. Nem tartott ki az igazságban, mert nincs igazság benne. Amikor hazudik, saját természete szerint beszél. Hazug ő és a hazugság atyja. 4545 Nekem viszont, aki igazat beszélek, nem hisztek. Ki vádolhat közületek bűnnel engem? 4646 Ha igazat mondok (nektek), miért nem hisztek nekem? 4747 Aki Istentől van, hallgat Isten igéire. Ti azért nem hallgattok rá, mert nem vagytok Istentől.”
Jézus előbb volt, mint Ábrahám.
4848 Erre a zsidók nekitámadtak: „Ugye joggal mondjuk, hogy szamaritánus vagy, és ördögöd van.” 4949 Jézus tiltakozott: „Nincs ördögöm. Én tisztelem Atyámat, ti viszont gyalázattal illettek engem. 5050 De én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi és ítéletet mond. 5151 Bizony, bizony mondom nektek: aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem.” 5252 A zsidók közbevágtak: „Most látjuk, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: aki tanításomat megtartja, halált nem ízlel sohasem. 5353 Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Minek képzeled magadat?” 5454 Jézus így válaszolt: „Ha én dicsőíteném önmagamat, dicsőségem semmit sem érne. Atyám az, aki dicsőít engem. Ti azt állítjátok, hogy ő a ti Istenetek, de nem ismeritek őt. 5555 Én ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló: hazug lennék. Én azonban ismerem őt, és szavát megtartom. 5656 Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy láthatja napomat. 5757 Látta és örvendezett.” A zsidók erre fölháborodtak: „Még ötven esztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?” 5858 Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” 5959 Azok köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt, s kiment a templomból.