5
Ezek után ünnepök vala a zsidóknak, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
(2Móz 23,17)
Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, a melyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornácza van.
(Ésa 58,11;Ján 4,12)
Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását.
(Ján 16,7; Jóel 2,28; Csel 2,17)
Mert időnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: a ki tehát először lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémű betegségben volt.
(Ján 6,14; Luk 7,16)
Vala pedig ott egy ember, a ki harmincnyolcz esztendőt töltött betegségében.
(Ján 1,47)
Ezt a mint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni?
(Mik 5,2; Mát 2,5)
Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem.
(Ján 9,16;10,19)
Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!
(Mát 9,6; Márk 2,11; Luk 5,24)
És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala.
(Mát. 24,30. Márk 13,26. Jel. 1,7. 1 Thess 4,16.)
Mondának azért a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod!
(2Móz 20,10.5Móz;5,14; Nehem 13,19; Jer 17,21; Mát 12,2; Márk 2,24; Luk 6,2)
Felele nékik: A ki meggyógyított engem, az mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj.
(Ésa 40,11; Ezék 34,23;37,24;1Ján 3,16)
Megkérdék azért őt: Ki az az ember, a ki mondá néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj?
(Ján 12,42)
A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félre vonult, sokaság lévén azon a helyen.
Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!
(Ján 8,11;Mát 12,45; Luk 11,26.2Pét;2,20)
Elméne az az ember, és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, a ki őt meggyógyította.
(5Móz 1,17;17,4)
És e miatt üldözőbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton.
(Ésa 49,6; Luk 2,30-32; Eféz 2,12.13)
Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.
(Ésa 53,12)
E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel.
(Ján 8,38;10,33; Fil 2,6)
Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.
(Ján,5 30.;Ján 8,38)
Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok.
(Ján 3,35)
Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít.
(Ján 11,43.44;17,2)
Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;
(Mát 25,31-46; Csel 17,31)
Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.
(1Ján 2,23)
Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
(Ján 3,18.36;6,40.47;Ján 8,51)
Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.
(Ján,5 38. Ján 5,36.)
Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.
(Ján,5 14.)
Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát,
(1Thess 4,16)
És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.
(Dán 12,2; Mát 25,46)
Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.
(Ján,5 19.;Ján 6,38)
Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.
(Ján 8,14)
Más az, a ki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, a melylyel bizonyságot tesz rólam.
(Ésa 42,1; Mát 3,17;17,5; Luk 3,22;9,35)
Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról.
(Ján 1,19)
De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
(5Móz 17,6;19,15)
Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.
De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
(Ján 10,25.38)
A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.
(Mát 3,17; Luk 3,22;2Móz 33,20.1Tim;6,16.1Ján;4,12)
Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
(Ján 7,34)
Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam;
(Csel 17,11;Luk 24,27)
És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!
(Ján 6,47)
Dicsőséget emberektől nem nyerek.
(Ján 3,18)
De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.
(Ján 7,28)
Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek?
(Ján 12,43; Róm 2,29)
Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
(Ján 3,14;12,32)
Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő.
(1Móz 3,15;12,3;22,18;49,10.5Móz;18,15.18)
Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?
(Ján 7,31)