411 Amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok úgy értesültek, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János – 22 noha Jézus maga nem keresztelt, csak a tanítványai –, 33 elhagyta Júdeát és visszatért Galileába, 44 így keresztül kellett mennie Szamárián. 55 Odaért Szamária egyik városához, Szikarhoz; ez annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob fiának, Józsefnek adott. 66 Ott volt Jákob kútja. Jézus elfáradt az úton, azért leült a kútnál. A hatodik óra felé járt az idő. 77 Egy szamáriai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!” 88 Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek. 99 A szamáriai asszony így válaszolt: „Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamáriai asszonytól kérsz inni?” [A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamáriaiakkal.] 1010 Jézus ezt felelte neki: „Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.” 1111 „Uram – mondta erre az asszony –, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet? 1212 Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt?” 1313 Jézus azt mondta neki feleletül: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. 1414 De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” 1515 Erre az asszony kérte: „Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen idejárnom meríteni.” 1616 Jézus így válaszolt: „Menj, hívd el a férjedet, és gyere vissza!” 1717 „Nincs férjem” – felelte az asszony. Jézus erre azt mondta neki: „Jól mondtad, hogy nincs férjed, 1818 mert volt ugyan öt férjed, de akid most van, az nem férjed. Így igazat mondtál.” 1919 „Uram – válaszolta az asszony –, látom, próféta vagy. 2020 Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell imádni.” 2121 „Hidd el nekem, asszony – mondta Jézus –, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. 2222 Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered. 2323 De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar. 2424 Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” 2525 Az asszony azt felelte rá: „Tudom, hogy eljön a Messiás, azaz a Fölkent, s amikor eljön, mindent tudtunkra ad.” 2626 Jézus erre kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” 2727 Közben visszatértek tanítványai, s meglepődtek rajta, hogy asszonnyal beszélget. De egyikük sem mondta: „Mit akarsz tőle?” Vagy: „Miért beszélgetsz vele?” 2828 Az asszony otthagyta a korsóját, sietve visszatért a városba, és azt mondta az embereknek: 2929 „Gyertek, van itt egy ember, aki mindent elsorolt, amit csak tettem. Ő volna a Messiás?” 3030 Az emberek kitódultak a városból, és odasereglettek hozzá. 3131 Közben a tanítványok kérték: „Mester, egyél!” 3232 De ő azt felelte: „Van eledelem, csak nem tudtok róla.” 3333 A tanítványok erre tanakodni kezdtek egymás közt: „Csak nem hozott neki valaki enni?” 3434 Jézus erre megmagyarázta: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott. 3535 Vagy nem így beszéltek: Még négy hónap, és itt az aratás? Nos, azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket, és nézzétek meg a szántóföldeket: már megértek az aratásra. 3636 Az arató már most megkapja bérét, s termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örüljön, aki vet, azzal, aki arat. 3737 Mert igaza van a szólásmondásnak: Más vet és más arat. 3838 Nos, azért küldtelek benneteket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, s ti az ő munkájukba álltatok bele.” 3939 Abból a városból sokan hittek benne a szamáriaiak közül, az asszony szavára, aki tanúsította: „Mindent elsorolt, amit csak tettem.” 4040 Amikor a szamáriaiak odaértek hozzá, kérték, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt. 4141 S az ő szavát hallva még többen hittek benne. 4242 Meg is mondták az asszonynak: „Most már nem a te szavaidra hiszünk, mert magunk is hallottuk, és most már tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.”
A királyi tisztviselő fiának meggyógyítása.
4343 A két nap elteltével folytatta útját Galilea felé. 4444 Jézus maga állapította meg, hogy saját hazájában nincs a prófétának becsülete. 4545 Mégis, amikor Galileába ért, a galileaiak szívesen fogadták, mert mind látták, amit az ünnep alkalmával Jeruzsálemben tett, hisz ott voltak az ünnepen. 4646 Így újra a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kafarnaumban volt egy királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt. 4747 Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, fölkereste, és arra kérte, menjen el, gyógyítsa meg a fiát, aki már a halálán volt. 4848 Jézus azonban így szólt: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” 4949 De a királyi tisztviselő tovább kérlelte: „Gyere, Uram, mielőtt még meghalna a fiam!” 5050 Jézus megnyugtatta: „Menj csak, él a fiad!” Az ember hitt Jézus szavának, amelyet hozzá intézett, és elindult haza. 5151 Útközben elé jöttek szolgái és jelentették, hogy él a fia. 5252 Megkérdezte tőlük, hogy melyik órában lett jobban. „Tegnap, a hetedik óra körül hagyta el a láz” – felelték. 5353 Akkor az apa ráeszmélt, hogy épp ebben az órában történt, hogy Jézus azt mondta neki: „Él a fiad.” És hívő lett egész házanépével egyetemben. 5454 Ez volt Jézus második csodajele, amikor Júdeából Galilea felé tartott.