Kis türelmet
Jézus megostorozása.
19 Erre Pilátus lefogatta és megostoroztatta Jézust. A katonák tövisekből koronát fontak, fejére tették és bíborszínű köpenyt adtak rá. Aztán eléje járultak és így gúnyolódtak: „Üdvöz légy, zsidók királya”, és arcul ütötték. Pilátus ismét kiment és így szólt hozzájuk: „Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg végre, hogy semmi vétket sem találok benne.” Jézus akkor töviskoronával és bíborköpenyben kijött eléjük, Pilátus rámutatott: „Íme az ember!” Láttára a főpapok és a szolgák nagy kiáltozásba törtek ki: „Keresztre vele, keresztre vele!” Pilátus ismét szabadkozott: „Vigyétek el és ti feszítsétek keresztre. Én semmi vétket sem találok benne.” De a zsidók nem tágítottak: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát.” E szavak hallatára Pilátus még jobban megijedt.
Jézus második kihallgatása.
Visszament a helytartóságra és újra megkérdezte Jézust: „Honnan való vagy te?” De Jézus nem felelt. Pilátus erre kérdőre vonta: „Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy keresztre feszítselek?” Jézus csak ennyit mondott: „Semmi hatalmad sem volna fölöttem, ha onnan felülről nem kaptad volna. Annak, aki engem kiszolgáltatott neked, nagyobb a bűne.” Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt. A zsidók azonban fenyegetőzve kiáltották: „Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja. Mindaz, aki királlyá teszi magát, ellenszegül a császárnak.”
Az ítélet.
E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Bírói székébe ült a köves udvaron, melyet héberül Gabbatának neveznek. Húsvét készületi napja volt, a hatodik óra táján. Így szólt a zsidókhoz: „Nézzétek itt a királyotok.” Azok újra kiáltoztak: „ El vele, el vele! Keresztre vele!” Pilátus megkérdezte: „Királyotokat feszítsem keresztre?” De a főpapok tiltakoztak: „Nincs királyunk, csak császárunk.” Erre aztán kiszolgáltatta őt, hogy keresztre feszítsék. Azok átvették Jézust és elvezették.
Jézust keresztre feszítik.
Ő keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre, melynek héber neve Golgota. Ott keresztre feszítették és két másikat is vele jobb és bal felől, középen pedig Jézust. Pilátus táblát is készíttetett és a keresztfára erősíttette. Ez volt ráírva: „A názáreti Jézus, a zsidók királya.” Sok zsidó olvasta ezt a táblát, mert az a hely, ahol Jézust keresztre feszítették, közel volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt írva. Ezért a zsidó főpapok kérték Pilátust: „Ne így írd: a zsidók királya, hanem, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok.” Pilátus elutasította őket: „Amit írtam, megírtam.”
Elosztják Jézus ruháit.
Jézus keresztre feszítése után a katonák fogták ruháit és köntösét. Ruháit négy részre osztották, minden katonának egy részt. Köntöse varratlan volt, végig egy darabból szőve. Megbeszélték egymás közt: „Ne hasítsuk szét, vessünk rá sorsot, kié legyen.” Így teljesedett be az Írás:
„Elosztották ruháimat maguk között,
és sorsot vetettek köntösöm fölött.”
A katonák így is tettek.
Jézus végső rendelkezése.
Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére Mária, aki Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna. Mikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, ő a te fiad!” Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, ő a te anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány.
Jézus halála.
Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. Ezért, hogy az Írás egészen beteljesedjék, szólt: „Szomjazom!” Volt ott egy ecettel telt edény. Izsópra tűztek egy ecettel átitatott szivacsot és szájához emelték. Amint Jézus az ecetet megízlelte, így szólt: „Beteljesedett!” Aztán lehajtotta fejét és kilehelte a lelkét.
Jézus oldalát megnyitják.
Készület napja volt. A zsidók tehát kérték Pilátust, hogy töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát, és vétesse le őket a keresztről, hogy ne maradjanak szombaton a kereszten. Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. Odamentek a katonák és eltörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt megfeszítettek. Mikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg lábszárát, hanem egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, melyből nyomban vér és víz folyt ki. Aki ezt látta, tanúskodik róla és tanúsága igaz. Ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mindez ugyanis azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontját ne törjék.” És más helyen: „Föltekintenek arra, akit keresztül szúrtak.”
Jézust sírba helyezik.
Arimateai József, aki a zsidóktól való félelmében csak titokban volt Jézus tanítványa, kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Mire az elment és levette a testet. Odajött Nikodémus is, aki annak idején éjszaka ment (Jézushoz), és hozott mintegy száz font mirha- és áloékeveréket. Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szokás temetni a zsidóknál. Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig új sírbolt, amelybe még senkit sem temettek. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda helyezték Jézust.

Minden fejezet...
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21