Jézus szenvedése, halála, és föltámadása
A lábmosás.
13 Közel volt már húsvét ünnepe. Jézus tudta, hogy eljött az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához. Ekkor adta övéinek, akiket mindvégig szeretett és a világban hagyott, szeretetének legnagyobb jelét. A vacsora alkalmával történt. Az ördög már szívébe sugallta karióti Júdásnak, Simon fiának, hogy elárulja őt. Jézus annak tudatában, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött és Istenhez megy, fölkelt a vacsorától, levetette felsőruháját, fogott egy kendőt és maga elé kötötte. Aztán vizet öntött egy mosdótálba és mosni kezdte tanítványainak lábát, majd a derekára kötött kendővel megtörölte. Mikor Simon Péterhez ért, Péter tiltakozott: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?” Jézus így felelt: „Most nem érted, amit teszek, de később majd megérted.” Ám Péter tovább tiltakozott: „Az én lábamat meg nem mosod soha!” „Ha meg nem moslak, felelte Jézus, nem vagy közösségben velem.” „Uram, kiáltott Péter, akkor ne csak lábamat, hanem kezemet és fejemet is.” Jézus így szólt: „Aki megfürdött, annak csak lábát kell megmosni, akkor egészen tiszta lesz. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, ki árulja el, ezért mondta: „Nem vagytok tiszták mindnyájan.”A lábmosás tanulsága.
Miután megmosta lábukat, fölvette felsőruháját és újra leült. Azután így szólt: „Megértettétek, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem. Jól teszitek, az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester, megmostam lábatokat, nektek is mosnotok kell egymás lábát. Példát adtam nektek: amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony mondom nektek: nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött kűldőjénél. Boldogok vagytok, ha megértitek ezt és így tesztek. Nem mindnyájatokról mondom ezt: ismeremazokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az Írásnak: „Ki megosztotta kenyerem,
sarkát emelte ellenem.” Már most megmondom nektek, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek rólam, hogy én vagyok. Bizony, bizony mondom nektek: aki befogadja, akit én küldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.”
Az áruló eltávozik.
E szavak után Jézus mélyen megrendült lelkében, és kijelentette: „Bizony, bizony mondom nektek: közületek egy elárul engem.” A tanítványok erre összenéztek, mert nem tudták, hogy melyikükről mondja. Tanítványai közül egyik, akit szeretett Jézus, ott nyugodott Jézus keblén Simon Péter intett neki és kérte: „Kérdezd meg, kiről beszél?” Az Jézus keblére hajolt és megkérdezte: „Uram, ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. A falat után mindjárt belé szállt a sátán. Jézus csak ennyit mondott: „Tedd meg hamarosan, amit tenni akarsz!” Az asztaltársak közül senki nem értette, miért mondta ezt neki. Mivel Júdásnál volt a pénz, némelyik azt gondolta, hogy Jézus megbízta: „Vedd meg az ünnepre, ami szükséges,” vagy pedig, hogy adjon valamit a szegényeknek. Miután átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.Az új parancsolat.
Miután kiment, Jézus így szólt: „Most dicsőült meg az Emberfia, és benne megdicsőült az Isten. Ha benne megdicsőült az Isten, Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok, de amint a zsidóknak mondtam: ahova énmegyek, oda ti nem jöhettek. Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek egymást ti is. Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”