24
A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.
(Mát 28,1-10; Márk 16,1-10; Ján 20,1-18)
És a követ a sírról elhengerítve találák.
(Luk 1,7.15.26.34; Mát 3,11; Márk 1,7; Luk 3,16)
És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
(1Kor 4,7)
És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
(Luk 1,20;Malak 3,1; Mát 11,10; Márk 1,2; Luk 1,17)
És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
(Márk 16,5.6)
Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
(Mát 17,22.23)
Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
(Luk 9,22;17,25; Mát 16,21;17,22;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33)
Megemlékezének azért az ő szavairól.
(Luk,24 11.)
És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
(Mát 28,8-10)
Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
(Luk 8,2.3)
De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.
(Luk 13,3;17,2; Mát 11,27;28,18; Luk 10,22; Zsid 2,8)
Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
(Ján 20,3-8)
És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
(Márk 16,12)
És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
(Luk 13,16; Mát 10,24; Luk 6,40)
És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
(Mát 24,9)
De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
(1Kir 16,24)
Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
(1Móz 33,19;48,22; Józs 24,32)
Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
(Zsolt 69,5)
És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
(Luk 14,26;16,7; Luk 24,49)
Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
(Luk 9,52.53)
Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
(Luk,24 10. Mát. 28,8.)
És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
(Luk,24 40. 54. Luk 4,14.;Luk 5,37;8,18; Mát 3,17;17,5; Márk 1,11;9,7; Luk 3,22;9,35.2Pét;1,17)
És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
(Luk,24 12.)
És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
(1Ján 3,23)
Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
(Zsolt 110,7)
És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.
(Dán 9,26; Csel 4,28)
Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
(Luk 14,26;15,26)
De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
(Luk 6,14; Luk 7,16;24,19)
És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
(Luk,24 27.)
És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
(1Kor 15,5)
És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
(Luk 10,28;17,12;18,9)
És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
(Márk 16,14; Ján 20,19.1Kor;15,5)
Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
(Luk 7,33;13,33)
És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
(Márk 4,40)
Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
(Ján 20,20.27)
És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
(Ésa 54,13; Jer 31,33.34)
Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
(Luk 1,18; Mát 11,27; Luk 10,22)
Melyeket elvőn, és előttök evék.
(Csel 10,40.41)
És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
(Mát 16,21)
Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.
(Csel 16,14)
És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
(Dán 9,26)
És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
(Csel 2,38;4,12)
Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
(Luk 17,8)
És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.
(Ján 15,26;Csel 1,4;2,1-4)
Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
(Luk 4,14)
És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.
(Márk 16,19; Csel 1,9)
Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
(Luk 15,5)
És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.
(Csel 1,14)