2
És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
(Zsolt 32,5; Ésa 43,25)
Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
(Mát 27,56;Márk 16,9; Ján 19,25)
Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
(Ján 7,42)
Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.
És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
(Mát 13,3-9; Márk 4,1-20)
És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
(Mát 1,25)
Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.
És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.
(Péld 30,12.13)
És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
(Mát 23,5;Luk 5,30)
Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
(Mát 9,12.13)
Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
(Zsolt 103,20.21)
Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
(Mát 23,12.1Pét;5,5; Luk 14,16)
És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
(Mát 19,13-15; Márk 10,13)
Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
(Mát 9,16; Márk 2,21)
És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.
(Mát 9,17; Márk 2,22)
És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
(Luk 12,2; Jób 12,22; Mát 10,26; Márk 4,22)
Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
(Luk 19,26; Mát 13,12;25,29; Márk 4,25)
A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.
(5Móz 23,25;Mát 12,1-5)
És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.
(1Móz 17,12)
Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
(3Móz 12,4.6)
(A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
(2Móz 13,2;22,29.4Móz;3,45.47)
És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
(3Móz 12,8)
És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.
(Mát 12,9-13; Márk 3,1-3)
És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
(Mát 8,28-34; Márk 5,1-17)
Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
(Mát 19,27-29)
Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
(Márk 10,29.30)
Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
(Zsolt 98,2.3; Ésa 52,10; Mát 1,21)
A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
(Luk 9,22;22,54.64;23,33.35; Dán 9,26; Ésa 53,2-12)
Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.
(Ésa 42,6;49,6)
József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.
És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak;
(Ésa 8,14.15;Mát 12,24;13,54.57; Róm 9,33.1Pét;2,7.9)
Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
(Ján 19,17)
És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,
És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
(Márk 5,25.27.30)
És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
(Mát 5,3)
A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.
(Ésa 55,12;65,13;Ésa 61,3)
Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
(5Móz 16,16)
És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
(2Móz 23,15)
És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;
(Jak 5,1.2)
Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
(Ésa 65,13.14)
És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.
(2Móz 23,4.5; Mát 5,44)
És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.
(Róm 12,14-17;Csel 7,60)
És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
(Mát 5,39)
Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?
(Ján 4,34)
De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.
(Mát 7,12)
És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
(Mát 5,46.47)
Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.