2411 A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is. 22 Úgy találták, hogy a kő el volt a sírtól hengerítve. 33 Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták. 44 Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, már két férfi jelent meg mellettük ragyogó ruhában. 55 Ijedtükben a földre szegeződött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a halottak között? 66 Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: 77 Az Emberfiának – mondta – a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnap feltámad.” 88 Erre eszükbe jutottak e szavai. 99 A sírtól visszatérve mindent hírül adtak a tizenegynek és a többieknek. 1010 Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária, s néhány más asszony hozta a hírt, aki még velük volt, az apostoloknak, 1111 de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik. 1212 Péter mégis menten felkelt, és a sírhoz futott. Benézett, de csak a lepleket látta. Hazament, és magában igen csodálkozott a történteken.
Az emmauszi tanítványok.
1313 Ketten közülük még aznap elindultak egy Emmausz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra feküdt. 1414 Az eseményekről beszélgettek. 1515 Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. 1616 De szemük képtelen volt felismerni. 1717 Megszólította őket: „Miről beszélgettetek itt az úton?” Elszomorodtak, megálltak. 1818 Aztán az egyik, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban.” 1919 „Micsoda?” – kérdezte. „A názáreti Jézus esete – felelték –, aki próféta volt, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt. 2020 Főpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra ítélték, és keresztre feszítették. 2121 Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek. 2222 Igaz, még néhány közülünk való asszony is megrémített minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál, 2323 s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él. 2424 Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de őt magát nem látták.” 2525 Erre így szólt: „Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek. 2626 Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” 2727 Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak. 2828 Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. 2929 De marasztalták: „Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van.” Betért hát, és velük maradt. 3030 Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. 3131 Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől. 3232 „Hát nem lángolt a szívünk – mondták –, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?” 3333 Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat. 3434 Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. 3535 Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor.
Jézus megjelenik az apostoloknak.
3636 Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” 3737 Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. 3838 De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben? 3939 Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van.” 4040 Ezután megmutatta nekik kezét és lábát. 4141 De örömükben még mindig nem mertek hinni és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?” 4242 Adtak neki egy darab sült halat. 4343 Fogta és a szemük láttára evett belőle.
Jézus utolsó szavai.
4444 Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.” 4545 Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, s így folytatta: 4646 „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. 4747 Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtől kezdve. 4848 Ti tanúi vagytok ezeknek. 4949 Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Maradjatok a városban, míg fel nem öltitek a magasságból való erőt.”
A mennybemenetel.
5050 Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét kitárva megáldotta őket. 5151 Áldás közben megvált tőlük, és fölemelkedett az égbe. 5252 Leborulva imádták, aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. 5353 Mindig a templomban voltak, és dicsőítették az Istent.