2411 A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz és magukkal vitték az előkészített illatszereket is. 22 A követ a sírtól elhengerítve találták. 33 Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét. 44 Még magukhoz sem tértek meglepetésükből, amikor ragyogó öltözetben két férfi állt mellettük. 55 Félelmükben földre szegezték tekintetüket, de azok megszólították őket: „Mit keresitek az élőt a holtak közt? 66 Nincs itt, föltámadt. Jusson eszetekbe, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt: 77 az Emberfiának, mondta, bűnös emberek kezére kell kerülnie, keresztre feszítik, de harmadnapra föltámad.” 88 Akkor eszükbe jutottak ezek a szavak. 99 Visszatérve a sírtól jelentették mindezt a tizenegynek és a többieknek. 1010 Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja és még mások hozták ezt a hírt az apostoloknak. 1111 De azok bolond beszédnek tartották szavaikat és nem hittek nekik. 1212 Péter azonban menten a sírhoz futott. Amikor behajolt, csak az ott heverő lepleket látta. Igen meglepődött a látványon és hazament.
Az emmauszi tanítványok.
1313 Ketten közülük még aznap egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyira fekszik. 1414 Közben beszélgettek mindarról, ami történt. 1515 Miközben így beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett és csatlakozott hozzájuk. 1616 De szemük el volt takarva, hogy föl ne ismerjék. 1717 Megszólította őket: „Miről társalogtok itt az úton?” Erre szomorúan megálltak. 1818 Egyikük, akit Kleofásnak hívtak, hozzáfordult: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?” 1919 „Micsoda?” – kérdezte. „A názáreti Jézus esete, felelték, aki szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. 2020 Főpapjaink és elöljáróink halálra ítélték és keresztre feszítették. 2121 Mi viszont azt reméltük, hogy ő fogja megszabadítani Izraelt. De ma már harmadnapja annak, hogy ez történt. 2222 Igaz, hogy néhány közénk tartozó asszony megzavart minket. 2323 Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták a testét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. 2424 Társaink közül néhányan a sírhoz mentek és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok mondták. Őt magát azonban nem látták.” 2525 Erre ő így szólt: „Ti oktalanok, milyen nehezen hiszitek mindazt, amit a próféták jövendöltek! 2626 Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” 2727 Aztán Mózesen kezdve valamennyi prófétánál megmagyarázta, ami az Írásokban róla szól. 2828 Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akart volna menni. 2929 De azok marasztalták: „Maradj velünk, kérték, mert esteledik és már lemenőben van a Nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon. 3030 Mikor asztalhoz ültek, kenyeret vett kezébe, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik. 3131 Erre megnyílt szemük és fölismerték. De ő eltűnt előlük. 3232 „Ugye lángolt a szívünk, mondták egymásnak, mikor útközben beszélt hozzánk és kifejtette az Írásokat?” 3333 Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. 3434 Azok ezzel fogadták őket: „Az Úr valóban föltámadt és megjelent Simonnak.” 3535 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy hogyan ismerték föl a kenyértörésnél.
Jézus megjelenik az apostoloknak.
3636 Miközben erről beszéltek, Jézus megjelent közöttük és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek! (Én vagyok, ne féljetek.)” 3737 Zavarukban és félelmükben azt hitték, hogy szellemet látnak. 3838 De ő így szólt hozzájuk: „Miért vagytok megzavarodva? S miért támad kétely szívetekben? 3939 Nézzétek kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok! A szellemnek nincs húsa és csontja, mint nekem.” 4040 E szavakra megmutatta nekik kezét és lábát. 4141 De mivel örömükben még mindig nem hittek és még mindig a meglepetés hatása alatt álltak, megkérdezte tőlük: „Van itt valami ennivalótok?” 4242 Adtak neki egy darab sült halat (és lépesmézet). 4343 Fogta, szemük láttára evett belőle (és a maradékot odaadta nekik).
Búcsúbeszéd.
4444 Aztán így szólt hozzájuk: „Ez az, amit mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesülnie mindannak, amit Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban megjövendöltek rólam.” 4545 Akkor megnyitotta elméjüket, hogy megértsék az Írásokat. 4646 Majd így folytatta: „Meg volt tehát írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell és harmadnapon halottaiból föl kell támadnia. 4747 Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtől kezdve, minden népnek. 4848 Ti tanúi vagytok ezeknek. 4949 Én pedig elküldöm rátok Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, amíg erő nem tölt el a magasságból titeket.”
Jézus mennybemenetele.
5050 Ezután kivezette őket Betánia közelébe és kezét fölemelve megáldotta őket. 5151 Áldás közben eltávozott tőlük és fölment a mennybe. 5252 Azok leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. 5353 Állandóan a templomban tartózkodtak, dicsérték és magasztalták Istent. (Amen.)