18
Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;
(Róm 12,12.1Thess;5,17)
Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.
(Mát 10,22)
Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.
(Luk 3,31)
Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;
(Luk 19,43.44)
Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.
(Luk 19,43.44;21,23.24)
Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!
(Dán 9,16; Mát 24,15.21.22)
Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?
(Luk,18 14. 15.)
Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?
(Róm 11,25.26; Jel 11,2)
Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:
(Péld 30,12.13)
Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.
(Mát 23,5;Luk 5,30)
A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.
(Dán 7,13; Mát 24,30;25,31;26,64; Márk 13,26;14,62)
Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.
(Luk,18 31.)
A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!
(Mát 24,32; Márk 13,28)
Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.
(Mát 23,12.1Pét;5,5; Luk 14,16)
Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.
(Mát 19,13-15; Márk 10,13)
De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.
(Mát 18,3; Márk 10,15)
És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
(Mát 19,16-20; Márk 10,17-31)
Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.
(Mát 24,42-44)
A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.
(2Móz 20,12-17)
Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
(Ján 8,12)
Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.
(Mát 19,20-22)
Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.
(2Móz 12,2-20; Mát 26,1.2; Márk 14,1.2; Ján 11,55-57)
És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
(Márk 10,23-26)
Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
(Ján 11,27)
A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?
(Mát 26,14.15; Márk 14,10)
Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
(Jer 32,17)
És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
(Mát 19,27-29)
Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,
(Márk 10,29.30)
A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.
(Mát 26,17-20; Márk 14,12-17)
És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.
(Luk 9,22;22,54.64;23,33.35; Dán 9,26; Ésa 53,2-12)
Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
(Luk 23,1;24,4-6)
És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.
(2Móz 35,2)
Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.
(Mát 28,1-10; Márk 16,1-10; Ján 20,1-18)
Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.
(Mát 20,29-34; Márk 10,46-52)
És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?
(Mát 26,20-30; Márk 14,17-26; Ján 13,21-26)
Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
(Márk 16,5.6)
A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
(Mát 17,22.23)
És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,
(Márk 14,25)
Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.
(1Kor 11,24.25)
És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.
(Luk 7,50;8,48;17,19; Mát 9,22; Márk 5,34;10,52)
És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek.
(Mát 26,21-23)