4
Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektől a pusztába
(Mát 3,16;Mát 4,1-11)
Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.
(Mát 11,7-11)
És monda néki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré.
(Csel 4,7-10)
Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével.
(5Móz 8,3)
Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban,
(Malak 3,1; Mát 11,10.14; Márk 1,2)
És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom;
(Mát 11,11.14)
Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.
(Mát 21,32)
Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
(5Móz 6,13)
Azután Jeruzsálembe vivé őt, és a templom ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét;
Mert meg van írva: Az ő angyalinak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek téged;
(Mát 11,16-19)
És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat a kőbe.
(Zsolt 91,11.12)
Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.
(5Móz 6,16)
És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre.
(Luk 22,24; Mát 18,1-5; Márk 9,33.34)
Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába: és híre méne néki az egész környéken.
(Mát 4,11.13)
És ő taníta azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől.
(Mát 18,5;25,40; Márk 9,37; Ján 13,20)
És méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni.
(Márk 9,38)
És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, a hol ez vala írva:
(Mát 12,30; Márk 9,40)
Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat,
(Zsolt 118,22)
Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.
(Ésa 61,1.2;42,6.7)
És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valának függesztve.
Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra.
(2Kir 1,10.12)
És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és elálmélkodának kedves beszédein, a melyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-é ez?
(Mát 5,44.45)
És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! A miket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te hazádban is cselekedd meg azokat.
(Mát 4,13;Márk 1,21.25)
Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az ő hazájában.
(Mát 13,57)
És igazán mondom néktek, hogy Illés idejében sok özvegy asszony volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt;
Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak Sidonnak Sareptájába az özvegy asszonyhoz.
(1Kir 17,9.10.16)
És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Siriából való Naámán.
(2Kir 5,9.10.14)
És betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották.
(Luk 8,48;18,42; Mát 9,22; Márk 5,34;10,52)
És felkelvén, kiűzék őt a városon kívül és vivék őt annak a hegynek szélére, a melyen az ő városuk épült, hogy onnan letaszítsák.
(5Móz 25,5.6)
Ő azonban közöttük átmenve, eltávozék.
(Mát 27,56;Márk 16,9; Ján 19,25)
És leméne Kapernaumba, Galilea városába; és tanítja vala azokat szombatnapokon.
(Mát 9,37)
És csodálkozának az ő tudományán, mert beszéde hatalmas vala.
(Mát 7,29)
És a zsinagógában vala egy tisztátalan ördögi lélektől megszállt ember, a ki fennhangon kiálta,
(Márk 1,23.24)
Mondván: Ah, mi közünk hozzád názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts minket? Ismerlek téged ki vagy: az Istennek ama Szentje!
(Mát 10,12.13)
És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg és menj ki ez emberből! És az ördög azt a középre vetvén, kiméne belőle, és nem árta néki semmit.
És támada félelem mindenekben, és egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek és kimennek?
(Mát 10,11; Márk 6,10;5Móz 25,4.1Tim;5,17.18)
És elterjede a hír ő felőle a környék minden helyén.
Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába méne. A Simon napa pedig nagy hideglelésben feküdt, és könyörögtek neki érette.
(Mát 8,14.15)
És Jézus mellé állván, megdorgálá a hideglelést, és az elhagyá őt; és ő azonnal felkelvén, szolgála nékik.
A nap lementével pedig, mindenek, a kiknek különféle betegeik valának, ő hozzá vivék azokat; ő pedig mindegyikőjükre reávetvén kezeit, meggyógyítá őket.
(Mát 13,18-23; Márk 4,15-20)
Sokakból pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De ő megdorgálván, nem engedé őket szólani, mivelhogy tudták, hogy ő a Krisztus.
(Márk 1,24.25;Mát 26,63.64)
A nap fölkeltekor pedig kimenvén, puszta helyre méne; de a sokaság felkeresé őt, és hozzámenének, és tartóztaták őt, hogy ne menjen el tőlök.
(Márk 1,35-38)
Ő pedig monda nékik: Egyéb városoknak is hirdetnem kell nékem az Istennek országát; mert azért küldettem.
(Ésa 61,1)
És prédikál vala Galilea zsinagógáiban.
(Luk 11,33; Mát 5,15)